Vassula, én, Jézus, szeretlek téged. Kedves, megpihentem, jöjj, elégedett vagyok. Hidd el nekem, pihentnek érzem magam! Dolgozzunk szeretettel, és engeszteljünk. Jöjj, megtanítalak az engesztelésre. Én vagyok az életadó ital, én vagyok a feltámadás.

Jézus, mennyire kívánom, hogy minden lélek szeressen Téged! Rettenetes lehet, ha ilyen nagy szeretetre, mint a Tied, nincs válasz.

Kívánságomat már elültettem lelkedben. Leányom, tölts el örömmel, és tanulj meg így beszélni: Menjünk és dolgozzunk, tegyük ezt vagy azt. Használd azt a szót, hogy "mi", mert mi örökre egyesülvemaradunk! Szerezz örömet nekem azzal, hogy így szólsz: "Atyám, legyen meg a Te akaratod." Ne tagadj meg tőlem semmit! Leányom, ma ellenségem sötét birodalmába fogsz követni engem, hogy lásd, miként szenvednek azok a lelkek, akik visszautasítottak engem. ¹

Jézus, ők már elvesztek?

Akik a pokolban vannak, azok elvesztek, de a tisztítótűzben lévőket megmentette kedveseim szeretete, akik jóvátételt adnak helyettük, és engesztelnek értük. Ne félj, mert világosságom megvéd téged, és veled vagyok.

Láttam magamat a föld alatt. Földalatti sötét barlanghoz hasonló helyen, amelyet csak a tűz világított meg. Nyirkos volt, és a talaj ragadós. Több lelket láttam egy sorban. Meg voltak kötözve és csak a fejük látszott, gyötrődő arcuk. Nagyon nagy volt a zaj, mintha vasból készült gépek zakatoltak volna. Gépzúgás, kalapálás hallatszott, a látvány igen mozgalmas volt. A fejek előtt állt valaki kinyújtott karral, kezében lávát tartott. Karját jobbról balfelé lendítve ráöntötte - ráfröcskölte - arcukra a forró lávát. Az arcok feldagadtak az égési sebektől. Ez az alak, akiről kiderült, hogy maga a Sátán, hirtelen észrevette jelenlétünket, és megfordult. így szólt:- "Nézzetek rá! "- és meglátva Jézust és engem, undorral és dühösen a földre köpött. "Nyomorult féreg, nézzetek rá, manapság még férgeink is vannak. Jönnek, hogy kiszívják vérünket. Menj és..." Azt mondta nekem: "Nézd! " és újra forró lávát dobott az arcokra. Hallottam, amint azok felkiáltanak: "Ó, hagyj minket meghalni.." . Akkor a Sátán, aki éppen úgy nézett ki, mint egy őrült, haragtól űzve így kiáltott: 'Föld teremtményei, hallgassatok rám, hozzám fogtok jönni!" Ekkor arra gondoltam, hogy bár fenyegetőzik, mégis bolond, ha azt képzeli, hogy végül győzni fog. Valószínűleg olvasott megvetéssel teli gondolataimban, mert erősen fenyegetőzve így szólt: "Nem vagyok bolond! " Aztán kárörvendő nevetéssel és gúnnyal azt mondta azoknak a szegény lelkeknek: "Hallottátok, bolondnak nevezett engem! " Majd maró gúnnyal: "Drága, kedves lelkek, majd megfizettetem veletek az ő kijelentéseit." Arra készült, hogy újból lávát vegyen, és rájuk dobja. Kétségbeesve fordultam Jézushoz, kértem, hogy tegyen valamit! Állítsa meg! Jézus így válaszolt: "Meg fogom állítani." Abban a pillanatban, amikor a Sátán felemelte karját, hogy lávát szórjon, ez nagy fájdalmat okozott neki, és fájdalmában felkiáltott Jézust átkozva, majd azt mondta: "Boszorkány, takarodj innen, takarodj, hagyj magunkra! " A pokol kapuinál tartózkodó lelkek így kiáltottak: "Ments meg minket, ments meg minket! " ² Akkor valaki előrejött. Megértettem, hogy a Sátán egyik tanítványa volt. A Sátán ezt kérdezte tőle: "Ellátod szolgálatodat? Azt teszed, amit kértem tőled? Sebesítsd meg, tedd őt tönkre, vedd el a bátorságát! " Tudtam, hogy a Sátán rólam beszél. Ettől a tanítványától azt akarta, hogy vegye el a bátorságomat attól, hogy Jézussal találkozzam, azáltal, hogy téves szavakat ad nekem, vagy megsemmisíti az üzeneteket. Megkérdeztem Jézust, hogy mehetünk-e.

Azt mondta:
Jöjj, menjünk! Azt akarom, hogy írd le mindezt! Diktálok neked. Légy a közelemben, kedves! Azt akarom, hogy gyermekeim megértsék, hogy a lelkük él, és a gonosz létezik. Semmi sem legenda abból, amit a Szentírásban leírtak. A Sátán létezik és igyekszik megrontani lelketeket. Szenvedek attól, hogy alusztok, és nem vesztek tudomást a létezéséről. Eljövök, hogy figyelmeztetéseket, jeleket adjak nektek, de vajon hányan fogják tündérmeseként olvasni figyelmeztetéseimet? Kedvesem, Megváltótok vagyok. Ne tagadjátok meg Szavamat! Forduljatok felém és érezzétek irántatok való szeretetem fájdalmát. Miért, vajon miért akarjátok magatokat olyan könnyen a Sátán lába elé vetni? Ó, jöjjetek mindnyájan, akik már nem hisztek bennem, jöjjetek mindnyájan, akik elpártoltatok tőlem! Jöjjetek, és vegyetek észre, mert itt a pillanat, hogy figyeljetek! Ti mindnyájan, akik megsebzitek a Lelkem, keljetek fel, támadjatok új életre és nézzétek világosságomat. Ne féljetek tőlem, megbocsátottam nektek. Elveszem bűneiteket és Vérem lemossa azokat. Elnéző vagyok gyengeségeitekkel szemben, és megbocsátok nektek. Jöjjetek és szívjátok magatokba az igazságosság harmatát, hogy meggyógyítsa lelketeket, különben a kárhozat felé haladtok. Azért jövök, hogy megkeresselek benneteket. Azért jövök, hogy felkutassam elveszett juhaimat. Jó pásztorként tétlenül nézzem, és maradjak közömbös, amikor elvesztek? Vassula, akarsz-e mindazokért imádkozni, akik a kárhozat útján vannak?

Most, Jézus?

Igen, most.

Nem tudom, hogy mit mondjak, Uram.

Megtanítalak rá, figyelj rám és mondd utánam:

Ó szent Atyám, hatalmadra és irgalmadra kérlek,
gyűjtsd egybe juhaidat, bocsáss meg nekik
és engedd visszatérni őket szeretett Házadba.
Tekints rájuk, mint gyermekeidre
és áldd meg őket kezeddel. Amen.

Vassula, jöjj Szívembe, mert ott mélységes béke lakozik.