1987. március 8.
Vassula, kedves, újból emlékeztetni akarlak arra, hogy nem kedvezek neked jobban, mint többi gyermekemnek, mert semmi érdemed nincs, és
értéked még ennél is kisebb szememben, de még így is szeretlek. Ezt a kegyelmet azért adtam neked, mert ez az akaratom. Légy a követem,
mert rajtad keresztül akarok megnyilvánulni! Ne gondold, hogy ellentmondok önmagamnak! Irántad való szeretetem határtalan és te kedvesem vagy,
amióta kiválasztottalak. Ne gondold egyetlen percig sem, hogy amiért rámutatok gyengeségeidre, kevésbé szeretlek. Szent Atyád vagyok, aki
ismer téged, és ha én nem mutatok rá tévedéseidre, akkor ki fogja megtenni? Törékeny virágom vagy, akit nevelek. Engedem, hogy merítsél
erőmből, hogy növekedhess, Vassula. Nem felejtem el. Megpróbálom, Uram. Induljunk. Induljunk. Később: Jöjjetek és ismerjetek meg engem! Nem vagyok elérhetetlen. Egymás mellett járunk. Ti énbennem éltek, és én bennetek, sohasem válunk el.Sohasem. Jöjjetek, merítsetek végtelen jóságomból és hagyjátok, hogy keményszívűségetek feloldódjék az én tisztaságomban. Ó leányom, bár sok kedves gyermekemet megszenteltem a keresztségben, kevesen vannak, akik olyannak ismernek engem, amilyen vagyok. Elfeledkeznek arról, hogy rám, mint szerető Atyára tekintsenek. Sokan elhagynak közülük és azt gondolják, hogy elérhetetlen vagyok. Sokan a maguk módján gondolkodnak rólam, állandóan megvető érzésttáplálva irányomban. Egyesek csak félelemmel tudnak gondolni rám, mások pedig végtelen szeretetemben kételkednek. (Ez az üzenet 1987. március 18-án folytatódik.) (Itt félbeszakítottak. Megérkezett a Szent Lepelről készített kép, amelyet megrendeltem. Megszemléltem, és visszatértem az íráshoz, miközben tovább is a képet néztem.) Ne felejtsd el, én még mindig szenvedek. Vassula, mennyi keserűség ér engem! Miért, miért széledt szét annyi juhom? Nézz rájuk! Hiábavaló lett volna áldozatom? Leányom, mennyire fáj ez nekem! A végsőkig meggyötörték lelkemet! Szenvedek. Tápláld juhaimat, ne fáradj bele az írásba! Nem, Uram, nem fáradok bele.
Megadom neked azt az erőt, amelyre szükséged van, jöjj, dolgozzunk!Folytassuk!
Tanítód vagyok. Tölts el örömmel és ne feledkezz meg jelenlétemről! (Alighogy befejezte az írást, máris sürgetően kopogtak az ajtón, és én felugrottam. Meglehetős zavarban álltam ott. Jézus aznap este hangsúlyozottan éreztette jelenlétét. Annyira - mint néha máskor is -, hogy ellenőrzésére fogtam egy darab papírt és Ő a fenti bekezdést írta rá. Az ajtóban az alkalmazottam állt, hogy valamit mondjon nekem.) Szeretlek. Ne fáradj bele az írásba, add meg nekem azt a szabadságot, amit akarok. Jézus, csodálatos vagy! Légy mindig jókedvű, amikor én is jókedvű vagyok. Kövess engem! Megbántasz, ha megfeledkezel jelenlétemről. Soha ne feledkezz meg jelenlétemről, soha! De Uram, ez nehéz. Időnként autót kell vezetnem, az útra kell figyelnem. Máskor barátaimmal beszélgetek hétköznapi dolgokról. Fiamnak segítek házifeladatában. Hogyan tudnék így állandóan jelenlétedre gondolni? Ez szinte lehetetlen! Vassula, virágom, ha ilyen helyzetben vagy, csak az erényekre kell emlékezned: légy alázatos, hűséges, szelíd, barátságos, igazságos, szeretetteljes. Igen, azzal, hogy erényes vagy, rám emlékezel. Jöjj, menjünk! Szeretném tudtodra adni, hogy természetfeletti úton közeledem hozzád, amikor üzeneteimet átadom. Ne feledd, hogy irgalmas Isten vagyok, és méltatlanságod, valamint az irántam való korábbi közömbösséged ellenére is szeretlek. Azért adtam neked ezt a karizmát, hogy közvetlenül ajkamról tanulj. Vassula, jól esik a szívedben megpihennem. (Később a kétkedés újabb hullámai borítottak el.) Jöjj, a szenvedés megtisztít téged. Támaszkodj rám, fogadd el a szenvedést, engesztelj, engesztelj, engesztelj másokért! Jöjj, keltsük újra életre minden gyermekemet!
(Ez eléggé lesújtott.)
(Nagyon gyengéden mondta:) Tegyük fel, hogy visszautasítják és félreteszik, mert kételkednek benne. Tegyük fel, hogy nem tartják jónak. Tegyük fel, hogy nem hiszik el, hogy Te vagy az! Hallgass rám Vassulám! Miért félsz? Az egész teremtés az én kezem műve. Elfelejtetted, hogy mindenható vagyok? Az egész teremtett világ az én akaratomnak engedelmeskedik. Kicsim, én vagyok a Magasságbeli, dicsőíts engem, légy olyan, mint a virág, amelynek az én világosságomra van szüksége ahhoz, hogy éljen.
1 az Oltáriszentség |