1987. március 6. Vassula, én vagyok az, Jézus, a te Megváltód. Éhes vagy? Igen, Uram, most éppen megéheztem. Éhezz mindig Kenyeremre! Jöjj, Kenyerem nem kerül semmibe és ha velem táplálkozol, betelsz. Jézus, én a földi kenyérről beszéltem. Tudom, Vassula, de melyiket szeretnéd inkább? Mindkettőt, Jézus. A te kenyered csak pillanatnyilag elégít ki téged, de ha az én Kenyeremből eszel, azzal betelsz. Aki Kenyeremet eszi, örökké él.Táplálni foglak, Vassula. Szeretlek Jézus.
Ó leányom, mennyire vágyom arra, hogy minden ajakról ilyen szavakat halljak: "Szeretlek Jézus." Akarod érezni Szívemet?
(Szívére néztem, egész mellkasa fényben úszott!) Jézus, fájdalmas dolog Téged szeretni, mert azt kívánja az ember, hogy Nálad lehessen. Úgy értem, hogy testünktől megszabadulva és Nálad. Ezért fájdalmas dolog szeretni Téged. Én is szenvedek attól a nagy szeretettől, amelyet irántatok érzek. Kegyetlenül szenvedtem a szeretet miatt. Még mindig szenvedek, amikor nem kapok választ arra a szeretetre, amelyet irántatok érzek. El tudod képzelni, mit érzek? Kedves, olyan lelkekre van szükségem, akik igazán szeretnek, olyan lelkekre, akik engesztelnek azokért, akik nem vesznek rólam tudomást. Mondd meg nekik, add tudtukra, milyen érzés szeretni valakit, akiért életemet adtam szeretetből, és akitől mégsem kapok választ, nem kapok szeretetet! Ne fáradj bele, hogy keresztemet, a béke és a szeretet keresztjét hordozzad! Ha értem hordozod, megpihenteted fáradt lelkemet. Szükségem van a pihenésre, kedves. Jézus, megteszem, amit kívánsz, és igyekszem megérteni, amit nekem mondasz. (Este nehéz és szomorú volt a lelkem.)
|