Szeretlek, de lehet, hogy helytelenül szeretlek. Nem tudom, mi a jó, és mi a rossz. Imádlak.

Vassula, a szeretet az szeretet. Azt akarom, hogy korlátlanul szeress! Szent Atyád vagyok, aki bensőségesen szeret téged. Jöjj közelebb hozzám, és szeress bensőségesen! Bizalmas kapcsolatban szeretnék lenni veled. Ne félj! Egész szeretetedet akarom. Vassula, azt akarom, hogy tarts bűnbánatot ma!

Most kell megvallanom bűneimet?

Igen, valld meg, hallgatom.

(Megtettem.)
Igen leányom, megbocsátom minden bűnödet, mert sok a bűnöd. Vassula, tudod-e, hogy én vagyok az, aki megtanítottam tanítóimat a bűnbánatra? Ezek az én utasításaim. Tanítóimnak adtam a hatalmat, hogy gyermekeimet meggyóntassák. Gyermekem, én írtam ezt.

(Megkíséreltem kiradírozni a meggyóntassák szót, de Isten megállította kezemet. Ellene voltam ugyanis a gyónásnak.)

Vassula, ne tagadj meg tőlem semmit! Sok mindent akarok tőled kérni. Készen vagy-e arra, hogy Istenedet és Megváltódat kövesd?

Igen, mindaddig, amíg fel tudom ismerni, hogy Tőled származik a hívás. Követni akarlak, mert szeretlek.

Vassula, soha ne félj tőlem, bízzál bennem! Felkészítelek arra, hogy szembe tudj nézni még nagyobb megpróbáltatásokkal. Készen állsz-e követésemre?

A Te segítségeddel készen állok.

Ne félj, mert közeledben vagyok, hogy segítselek! Leányom, helyezd magadat teljesen kezembe! Engedd kedvesem, hogy lelkek gyógyítására vegyelek igénybe, engedd, hogy a szeretet láncával kösselek magamhoz, engedd éreznem, hogy egészen az enyém vagy, engedd meg nekem, aki Teremtőd vagyok, hogy birtokomba vegyelek! Vágyódtam szeretetedre, engedd, hogy szeretetem most lángra gyújtsa szívedet! Légy egészen az enyém! Vágyódtam utánad, vágyódom utánad, és te sohasem vágyódsz utánam, Vassula?

De igen, vagy legalábbis azt hiszem, hogy vágyódom.

Vassula, kedves, ha átadod magad nekem, dicsőítesz, és meg is tisztulsz. Most magamhoz kötözlek. Én, az Isten, a Magasságbeli, veled akarok lenni mindvégig. Bizony mondom neked, amikor kiválasztottalak, tudtam, hogy semmi vagy, gyámoltalan, esendő és bűnös, de minden hibád ellenére szeretlek. Igen, szeretlek mindnyájatokat, minden gonoszságotok ellenére.

Uram, most magadhoz kötöztél?

Igen, magamhoz kötöztelek. Szeretlek, ez szeretetből történt. Azt szeretném, ha mindig mellettem lennél. Kedves, hallgass meg, kötelékeim a szeretet kötelékei, a tisztaság kötelékei. Szeretlek. Add gyermekeim értésére, milyen nagyon szeretem őket. Irgalmamnak nincs határa. Szeretetem emésztő láng, minden szívet lángra lobbant, amely engem befogad. Leányom, menj most, és ne felejtsd el, hogy én vezetlek. Ne felejtsd el, hogy ki tisztított meg téged.

(Nem értettem, ezért haboztam.)

Elfelejtetted? Hiszen én magam kentelek fel!

Igen, Uram, tizenharmadikán.

Vassula, magam nyújtottam neked Kenyeremet és Boromat. Emlékezz, én választottam ki az időt megtisztításodra, gyermekem.

(Valóban: a templomban egész határozottan felismertem Jézust a tabernákulumban, mialatt a többiekkel együtt énekeltem. maga nyújtotta nekem a Kenyeret és a Bort.)

Szeress engem, dolgozzunk együtt!

Erről eszembe jutott, amikor elször áldoztam ebben a templomban. Ismét misztikus módon történt. Károllyal voltam, a pappal. Isten hozzá küldött, hogy szentáldozásban részesítsen. Nem volt biztos abban, hogy megáldoztathat-e, vagy sem, mivel ilyen misztikus módon érkezett a fölszólítás. Ezután Károly azt mondta, hogy beszélni fog Istennel. Imádkozni fog, de nem hangosan, hogy ne halljam, és arra kért, engedjem, hogy kezem írja le Isten válaszát. Isten azt írta: ÉN TESZEM MEG. ¹ Megkérdeztem Károlytól, mit kérdezett Istentől. Azt felelte, hogy megkérdezte Istent, gyóntasson-e meg engem? Isten azt felelte erre, hogy maga fog meggyóntatni. Károly tétovázás nélkül azt mondta nekem, hogy jöjjek el szentáldozásra négy nap múlva. Ezalatt Isten arra kért, hogy valljam meg bűneimet. Nem tudtam, hogyan csináljam, ezért magyarázta meg, hogy mit mondjak. Vele együtt mondtam. Azután a következő napon szentáldozáshoz járultam.