|
1988. január 2. Mindenható Úr, óvj meg minket a tévedéstől, mert az pusztító lehet, kiirthat egész nemzeteket is, elég egyetlen tévedést elkövetni, ahogy kezdetben történt.  Igen, Vassula, félhetsz ettől a csapástól, mert a tévedés veszedelmes csapás.
Istenem, valahol azt olvastam, hogy az Egyház azért fogadja vonakodva a magánkinyilatkoztatásokat, mert a Bibliában minden megtalálható, amit tudni kell, tehát nem fogad el új kinyilatkoztatásokat. Nem úgy értem, hogy témájában újat, hanem másikat, amely nincs benne a Bibliában. Ebből kiindulva attól félnek, hogy egy újabb, illetve egy magánkinyilatkoztatás félrevezetheti őket... Vassula, ha azt látom, hogy teremtésem elkerülhetetlenül beleesik ellenségem csapdájába, ülve maradhatok-e és végignézhetem-e anélkül, hogy segítségére siessek? Emlékszel arra, amikor szombaton gyógyítottam meg egy vízkóros embert? Mit kérdeztem a farizeusoktól? Uram, meg kell néznem a Bibliát. Hozd hát Szavamat! 1
Igen, leányom, azt kérdeztem:
"Szabad szombaton gyógyítani, vagy nem szabad?" Nem válaszoltak nekem. Azt mondtam: "Ha közületek valakinek fia vagy
ökre gödörbe esik, nem húzza ki szombaton is?"
És mind a mai napig nem tudtak erre választ találni. 2
Kérdezem azoktól, akik ezt a kinyilatkozatást visszautasítják: "Talán törvényem ellen való, ha most Gondviselésem mai műveivel mentem meg teremtésemet a pusztulástól?" Vassula, Jézus vagyok, és Jézus Szabadítót jelent.
Mondd meg nekik Uram, emlékeztesd őket mindezekre, Uram! Kedves, ők töviskoszorúval koronázták meg Szívemet. Szentséges Szívem vérzik. Jézus, tudják ezt egyáltalán? Csendben ajtójukba állok, kopogtatás nélkül lépek házukba, és megmutatom Szent Szívemet. Akik őszinték, belátják tévedésüket.  Jöjj leányom! Mi ketten?
Igen Uram, egyesülve. 1Megtettem, és megkerestem - Luk 14,1-6. 2Jelképes mondat a mai időkkel kapcsolatban. |
