|
1988. január I Istenem.  Én vagyok. Fogd meg a kezem, fogd meg most a másikat is, és járj!
(Ezt már mondta egyszer; amikor ugyanezt a látomást adta nekem, hogy Isten mindkét kezemet megfogta amikor új feladatba kellett kezdenem.) Járj! Járj kedves, haladj! Ne félj! Követemmé jelöltelek, nem csak egyesek részére, hanem egész teremtésem számára.
Vassula várj, és látni fogsz. Még üzenetem feléhez sem értem. Tudok nélküled dolgozni Vassula, de gyönyörűségemre szolgál, hogy megosszam veled műveimet, virágom. Isten vagyok, és
elég vagyok önmagamnak. Minden új lépésedet megáldom, haladj hát kedves, haladj velem, menj előre!
Mindenható Úr, segíts haladnom, mivel ez a Te akaratod. Egyedül képtelen vagyok. Most is arra kérlek, hogy hordozz engem, képtelen vagyok bármire is. Vassula,
segíteni foglak, mert én vagyok a te erőd.
|
