|
1988. január 4 Vassula! 1 Ó Vassula! Egyik kedves lányom fekszik itt holtan! Egyik nővéred! Uram, ki fekszik holtan? Az én szeretett leányom, Oroszország. 
Jöjj! Jöjj, és megmutatom. Nézd!
Isten a pusztaság szélére vitt, kinyújtotta karját és a távolba mutatott. Holtan feküdt ott leánya, az én nővérem a perzselő napon. Ott feküdt holtan a pusztaság közepén zsarnokság alól felszabadult teste, még halálában is elhagyottan. Egyedül halt meg, senki sem volt mellette, hogy megvigasztalja. Amikor ezt a fájdalmas képet megláttam, könnyekre fakadtam a szánalomtól. Keservesen sírtam. Ne sírj, feltámasztom Oroszországot, Vassula. Dicsőségemre fogom feltámasztani, ahogy Lázárt is
feltámasztottam.
Ó, Istenem, annyi fájdalmat adsz nekem!... Ez a fájdalom, amit most érzel, semmi az enyémhez képest. Szeretem őt, Vassula - légy te is részvéttel iránta!
Nem hagyom holtan fekve a tikkasztó szélben. Vassula, szeresd nővéredet! Légy részvéttel iránta, menj el hozzá, szeresd!
Szeresd, mert senki sem szereti! Vassula, Oroszország elhagyott engem és ellenem fordult. Ellenem fordult, amikor
felnőtt. És amikor eljött az idő; hogy szeretetre nyíljék, hívtam, hogy megosszam vele köpenyemet, de inkább elment.
Érettnek érezte magát; azt gondolta, hogy képes lesz magát táplálni. Hátat fordított nekem és elment, mint a hűtlen feleség.
Elmenekült. Kedvesem, tudod-e mit jelent egy leányt elveszíteni? Megszakadt a Szívem, sírtam. És mintha ez nem lett
volna elég, büszkén, a legkisebb lelkiismeretfurdalás nélkül, nyíltan háborút hirdetett ellenem, Atyja ellen és minden szent
vértanú ellen! Nem hitt többé bennem, nem imádott engem, nem remélt bennem és nem szeretett többé. Mintha elfeledkezett
volna arról, hogy egykor mennyire szerettük egymást. Fiakat és lányokat adtam neki, de haragjában felkoncolta gyermekeimet,
és úgy adta át őket a Sátánnak, ahogy az égő áldozatot mutatják be. Majd, mintha ez sem lett volna elég, a Sátánhoz fordult,
egyezséget kötött vele, hogy hűséges lesz hozzá és őt fogja imádni, ha cserébe megkapja tőle mindazt, amire vágyik. A
Sátán beleegyezett azzal a feltétellel, hogy szabad kezet kap. A Sátán akkor teljesen elszakította tőlem. Nővéred hagyta,
hogy elvágyja kötelékeinket, a Sátán pedig arra ösztökélte, hogy bízzon benne. Amilyen álnok, először mocsaras vidékre
vezette leányomat, ahol félelmében a Sátánra kellett támaszkodnia, hogy el ne merüljön az ingoványban. Megkérte a Sátánt,
engedje meg; hogy teljesen rá támaszkodhasson. Vassula, ahogy egykor Jeruzsálem elmenekült házamból, a szentség házából,
hogy erkölcstelen leánnyá legyen gyermekeit áldozati adományként sorra feláldozva, úgy leányom, Oroszország is bölcsnek
tartotta, hogy ugyanazt tegye. Elővette szent ajándékaimat, felajánlotta a Sátánnak, aki
fegyverré változtatta mind. A Sátán elvakította őt dicsőségével, és mint vakot kivezette a mocsaras
földekről, hogy a pusztaságba vigye szomjan halni. Láttam őt, amint ruhátlanul járkált, és saját vérében kínlódott.
Hívtam őt, de nem akart figyelni. 2
Újból hívtam, de nem akart hívásomra hallgatni. Ehelyett megbántott
engem arra szólítva húgait, hogy vegyék át erkölcseit, és amikor visszautasították, kardjával kényszerítette őket rá.
Megmondtam, hogy "aki kardot ránt, kard által vész el". Kenyerét kiadagoltam, hogy szükségét érezze az én Kenyeremnek, de
ő inkább éhezett, mintsem belőlem táplálkozzék. Kimerülten és kiéhezve szétküldte húgait, hogy titokban folytassák
gonosz műveit; mert hiúságát maga a hiúság, a Sátán sugallta. Földje nem termett eleget önmaga táplálására. Nővéred
ellenségem "alattvalójává" lett.
Leányom, ne dolgozz többet, holnap folytatom ezt az üzenetet. Jöjj, hadd áldjalak meg, leányom. Belőlem táplálkozz!
Mi ketten?
Igen, Uram. 1 Isten hangja sürgetően csengett, tele szomorúsággal. 2 A fatimai üzenetre? |
