PUSZTASÁG

1987. november 22.

Vassula, szél fúj, és napról napra erősödik. Végigfúj ezen a pusztaságon, amivé teremtésem vált, magával sodorja a sivatag homokját, és egyre közelebb és közelebb hordja ahhoz a kicsiny termőföldhöz, ami még megmaradt. Egy részét már be is takarta. Ha nem sietünk kicsim, hamarosan nem marad más, csak pusztaság.

Uram, kérlek, légy türelmes, mert lassú felfogású vagyok.

Virágom, emlékezz, milyen sokáig álltam ajtód előtt. Nem voltam-e türelmes azokban az években?

Jézus, miért nem hallottalak azokban az években?

Mert a világ megtévesztett téged. Kezdettől fogva hozzám tartozol, de a világ megtévesztett, meggyőzött arról, hogy hozzá tartozol - ilyen csalárd és álnok a Sátán. Napjainkban azon mesterkedik, hogy meggyőzze teremtésemet arról, hogy ő nem létezik - így anélkül dolgozhat, hogy félnének tőle. A farkas csapdába ejti teremtésemet, és mint kis bárányt felfalja. Ez az ő terve manapság.