|
1987. november 23. Lyoni tartózkodásom alatt beszéltem a katolikus teológussal. Világtól való elszakadásomat nem értette sem ő, sem a felesége. Azt mondta, hogy nekem van még felelősségem. Azt válaszoltam, hogy igen, van, de hozzátettem, hogy én Istent helyezem az első helyre. Azt sem tudta elfogadni, hogy az Isten még a lelkemet is elszakította a világtól. Nem értett egyet velem. 1 Kicsim, felfoghatatlanul szeretlek! A szeretetnek nincs határa, és azt. akarom, hogy te is határtalanul szeress engem. Az a szándékom, hogy megnövelem szeretetedet. Szándékomban áll annyira megszerettetni magamat, hogy irántam való szereteted többé ne ismerjen határt.  Örömet szerez nekem, ha irántam való
hűségedet kipróbálhatom. 2 Örülök, hogy ennyire tisztelsz engem.
Most áldozatot hozol értem, de áldozatod nem lesz hiábavaló. Fenntartás nélkül add át magad
nekem! Légy tetszésemre
engedelmességeddel! Engedd, hogy úgy bánjak veled, ahogy nekem tetszik. Lélek, soha ne félj tőlem -
Szeretet vagyok! 3
Uram, úgy tűnik, hogy sokan nem értik azt sem, hogy veled szeretnék lenni, és hogy a halál csupán megszabadulás. Kedvesem, légy szent, maradj szent, és az isteni Szeretet még magasabbra fog emelni téged. Ne félj kedvesem! Támaszkodj rám, légy nagylelkű hozzám, szeress engem, a te Istenedet, teljes lelkedből és szívedből, teljes elmédből és minden erődből! Ne feledd, mennyire lehajolok hozzád, hogy lelkedhez férhessek! 
1 Nem volt-e kész Ábrahám saját fiát is feláldozni? 2 Ahogy Ábrahámét is kipróbálta. 3 Ez azt jelenti, hogy Isten sohasem kér olyat, ami lelkünket sérti. |
