|
1987. november 21. Vassula, visszaviszem szétszéledt juhaimat Péterhez. Én, az Úr biztosítalak erről titeket! 1Virágom, ez az én nagy jelem után lesz! Atyám bocsásd meg türelmetlenségemet. Meg kell tanulnom Hozzád hasonlóan türelmesnek lennem! Kicsim, akit kezemmel emeltelek fel, meríts forrásaimból és töltsd meg szívedet! Töltsd meg, hogy te viszont más szíveket tölthess meg. Én, az Úr; megáldalak.  Látomásokat fogok neked adni.
Látásodat olyan képességgel gazdagítom, hogy beleláss az emberek szívébe, és olvasni tudj bennük. Kedvesem, felajánlom neked ezt a kegyelmet, de ne feledd, hogy csak az én dicsőségemre használhatod, és magadnak nem tarthatsz meg belőle semmit!
Jézusom, Istenem, nagyon szeretlek! Szüntelenül elárasztasz engem, a semmit adományaiddal: Engedd, hogy közeledben lehessek! Jézus, ha Te nekem, aki nulla vagyok, ilyen sok ajándékot adsz, mit meg nem tennél, és mit meg nem adnál azoknak, akik valóban örömödre szolgálnak, amikor tisztelnek Téged! Igen, látod Vassula; most jobban megértesz engem. Ha neked, aki valóban a legméltatlanabb vagy teremtményeim között, ennyit adok, mit meg nem adnék azoknak, akik kegyelmeimet valóban megérdemlik? Azoknak, akik tisztelnek engem és azoknak akik áldozatot hoznak értem! Kérjetek, kedveseim, és adni fogok. Higgyetek abban, amit kértek, bízzatok és higgyetek bennem, ne legyetek olyanok, mint Péter, aki a vízen járva, elvesztette bizalmát - higgyetek bennem! Bízzatok! Higgyetek! 1 Az Úr hirtelen látomásban részesített a szétszéledt juhokról, és egy másik nyájról, s e kettő később egyesült. |
