1987. május 24.

Veled vagyok.

Akarod-e, hogy szolgáljak Neked?

Ezt azért kérdeztem, mert ez az, amit Isten kérdezett tőlem, és én gyengeségből, meg félelemből megállítottam írását, az előző oldalon.

Igen, nagyon szeretném, Vassula. Jöjj, megmutatom, hogy miként és hol szolgálhatsz nekem. Emlékezz mindenre, amit tanítottam neked!

Tanítások, misztikus tanítások ezek, képességeim fejlesztésére, hogy egyre jobban halljam és érezzem Őt.

Fogadd békémet! Figyelj hangomra!

Bárcsak kristálytisztán hallhatnálak...

Vassula, elég jól fogsz engem hallani ahhoz, hogy mindazt leírd, ami Szívemben van, mindent, amire Szívem vágyik.Kedves, tedd szabaddá magadat, hogy szolgálni tudj engem és tudj rám várakozni. Tudod-e Vassula, mit jelent a szabadság? Elmondom, bízzál!

Azt éreztem, hogy amire tanított, azt nem tudom megtenni, és csalódást okozhatok Neki.

A szabadság annyit jelent, mint elszakítani lelkedet a világ gondjaitól. Tedd szabaddá lelkedet! Szeress engem és műveimet!Így szolgálj engem, tedd szabaddá magad!

Nehézségeim lesznek, Uram.

Lo ('nem' - héberül).

De, Uram nehézségeket látok.

Lo, lo, maradj mellettem.

Félek, hogy csalódást okozok Neked és nem felelek meg vágyaidnak.

Ne félj nővérem! Kedves, szeress engem!

Éreztem Őt, és szerettem.

Szeretetért szeretetet. Így szeress engem, mint most! Így dolgozz és úgy szolgálj engem, ahogy most! Légy olyan, amilyen vagy! Olyan szolgákra van szükségem, akik képesek ott szolgálni nekem, ahol leginkább szükséges a szeretet. Dolgozz keményen, bár ott, ahol vagy, gonoszok és hitetlenek között vagy. A bűn undok mélységeiben vagy. Ott fogod szolgálni Istenedet, ahol sötétség uralkodik. Nem lesz pihenésed. Ott fogsz nekem szolgálni, ahol minden jó gonosszá torzult. Igen, szolgálj nekem a nyomorúság, a gonoszság, a világ bűnei között! Szolgálj nekem istentelen emberek között, azok között, akik gúnyolnak engem, azok között, akik átdöfik Szívemet! Szolgálj azok között, akik megkorbácsolnak, azok között, akik elítélnek! Szolgálj azok között, akik újból keresztre feszítenek és leköpnek. Ó Vassula, mennyire szenvedek! Jöjj, és vigasztalj meg!

Istenem, jöjj! Jöjj azokhoz, akik szeretnek Téged! Menj hozzájuk legalább egy kis időre, menj, és ott szeretni fognak Téged. Pihenj meg szívükben! Felejts! Tudnál-e felejteni legalább egy kis időre?

Jézus olyan szomorúnak látszott.

Vassula, felejteni? Hogy tudnék felejteni, amikor ismételten megfeszítenek?

Olyan gyorsan diktált, hogy alig tudtam követni.

Sebeim közül ötnyitva maradt azok számára, akikbe akarnak oda térni.

Jézus rám támaszkodott. Szomorú volt. Vigasztalannak, kimerültnek látszott.

Jöjj, Vassula, kis virágom vagy. Szeretném, ha sima és puha szirmaidat tennéd töviseim helyére.

Jézus, hagyd, hogy azok, akik szeretnek Téged, megszabadítsanak terhedtől. Hagyd, hogy azok, akik szeretnek Téged, megpihentessenek, és helyettesítsenek Téged, amikor ismételten megfeszítenek.

Nem tudtam, miként vigasztaljam Jézust ilyen nagy szomorúságában.

Kedves, azok, akik szeretnek engem, velem együtt küzdenek és szenvednek, osztoznak velem keresztem hordozásában, és megpihentetnek,de kevesen vannak. Több olyan lélekre van szükségem, akiket egyesíthetek magammal, és akik viselik szenvedésemet.Virágom, szeress, és soha ne utasíts vissza!

Jézus?

Én vagyok.

Segítesz-e nekem, hogy jobban szeresselek?

Segítelek, kedves.

(Nem tudok szólni. Bárcsak megértené valaki, milyen fájdalmas volt Őt sebeivel látni! Olyan volt, mintha újból haldokolna. Hogyan lehet megvigasztalni valakit, aki sebektől vérezve haldoklik? És mit lehet mondani? Hogy minden rendben lesz, pedig tudvalévő, hogy halálra van sebezve?!)