|
1990. december 22. Jézusom? Én vagyok. Igen gyengéden bánok veled, hogy úgy növekedj mint az én virágom. Azt akarom, hogy erős légy, és hidd el, lehetővé fogom tenni. Erős leszel leányom, mivel az én Szavamat hordozod. Előtted vagyok, hogy letörjek minden akadályt, ami tanúságtételed útját állja. Én vagyok a Magasságbeli, és mondom neked leányom, gondom lesz rá, hogy semmilyen alvilági erő ne tudjon feltartóztatni téged üzenetem hirdetésében. Kihoztalak Egyiptom földjéről, hogy idegen földön szolgálj engem, és olyan nép előtt tégy tanúságot, amely nem a saját néped. Bár magatartásod elképesztő volt, és romlott érzékeiddel képtelen voltál meglátni a Világosságot, az Irgalom és a Könyörület 1 meghatódott megdöbbentő nyomorúságod, vétkeid és méltatlanságod láttán, és segítségedre jött. Nem, Vassula, te nem szolgáltál rá egyetlen adományomra sem, pedig kezem alatt voltak olyan szolgáim, akik tiszteltek engem, Nevemet nem ejtették ki másképpen, csak szentségben, szüntelenül áldottak engem, teljes szívükből dicsérték a Szentháromságot, de Szívem, kimeríthetetlen szeretetében érted kiáltott. Szomorúságot szomorúságra és árulást árulásra halmoztál Szívemben. Küzdöttél velem kicsiny kis teremtmény... de én tudtam, hogy szíved nincs megosztva, és egyszer még meghódítom szívedet. Egészen az enyém lesz. Korszakod szülötte, küzdöttél velem, de legyőztelek és kivittelek a porba, a sivatagba, ahol egészen magadra hagytalak. Léted kezdetén őrangyalt adtam melléd, hogy őrizzen, vigasztaljon és vezessen. Majd bölcsességem úgy rendelkezett, hogy hagyjon el őrangyalod, és egyedül kelljen szembenézned a sivataggal. Így szóltam: "Élned kell ruhátlanságod ellenére! 2, mert senki sem képes egyedül megélni. 3 A Sátán teljesen hatalmába kerített volna és megölt volna téged. Ő is megkapta parancsomat, megtiltottam neki, hogy hozzád  érjen. Félelmedben akkor eszedbe jutottam, felnéztél az égre és elkeseredetten kerestél. Panaszod és könyörgésed hirtelen megtörte a körülötted lévő halálos csendet. Rémült kiáltásod áttört a mennyen, és eljutott a Szentháromság elé.
A mennyei Atya: Gyermekem! (Az Atya hangja örömmel tele visszhangzott az egész mennyben.) Ó... most be fog térni Sebeimbe, enni fogja Testemet és inni fogja Véremet! Eljegyzem magamnak, és enyém lesz az örökkévalóságra. Felfedem előtte iránta való szeretetemet, ajka attól kezdve utánam fog szomjazni, és szíve lesz fejem pihenőhelye. Nap mint nap vágyakozva veti alá magát igazságosságomnak. Szeretetem és szenvedésem oltárává teszem őt. Én, csakis én leszek egyetlen szerelme és szenvedése. Elküldöm őt üzenetemmel a Föld határáig, hogy meghódítson egy vallástalan népet. Olyan néphez küldöm, amely nem a saját népe. Önként fogja hordozni a Kálváriára haladva keresztemet, a béke és a szeretet keresztjét.
A Szentlélek: És én, a Szentlélek leszállok rá, hogy felfedjem előtte az igazságot és mélységünket. 4 Általa fogom a világot figyelmeztetni, hogy A Szentháromság: Ünnepeljünk! Az egész menny ünnepeljen! 5... Kézenfogtalak, és úgy neveltelek, hogy nagy szeretetem élő jele, Szentséges Szívem és Egyházam megújulásának tanúságtevője légy. 6 (Az Atya, majd a Fiú, azután a Szentlélek szólt:) Az 1990. december 22-i üzenet magyarázata: Kezdetben, amikor őrangyalom váratlanul meglátogatott, hogy utat készítsen az Úr számára, én még "hivatásos" bűnös voltam, egyáltalán nem szerettem Istent, még akkor sem, amikor angyalom elmondott bizonyos dolgokat a mennyről. Egyszerűen csak örültem, hogy angyalommal lehettem. Ennél többet nem kívántam. Amikor Isten közeledett hozzám, és átvette angyalom helyét, meglehetősen csalódott voltam. Idegennek éreztem Őt, angyalommal pedig már jó viszonyban voltam, első meglepetésem már szeretetté változott. Így egyáltalán nem tudtam megérteni, hogy miért akarja Isten átvenni angyalom helyét. Odáig jutottam, hogy azt hittem, Isten féltékeny arra a szeretetre, amit angyalom iránt érzek, és nagyon sajnáltam elválni angyalomtól. Később, egy igen fájdalmas tisztulás után, amelyen angyalom vezetett keresztül, másodszor is eljött hozzám Isten, hogy átvegye angyalom helyét. Velem maradt néhány napig, lassan, bölcsességgel nyitogatta szívemet, hogy vissza ne riasszon. Amikor már majdnem megnyíltam előtte, elment, és elrejtőzött. Körülnéztem, angyalomat kerestem, de sehol sem találtam. Úgy éreztem, hogy néhány lélek 6 imáért és áldásért könyörögve közeledik hozzám. Imádkoztam értük, és megáldottam őket. Akkor megkértek, hogy áldjam meg őket szentelt vízzel. Gyorsan elmentem a templomba, hogy szentelt vizet hozzak nekik, és szenteltvízzel meghintve megáldottam őket. Kihasználtam az alkalmat, hogy megkérdezzem tőlük, nem látták-e angyalomat, akit szívem már megszeretett. De nem kaptam választ. Minden elmúló nap egy teljes évnek tűnt előttem. Békét kerestem, és sehol sem találtam. Sok ember vett körül, sok barát, de még sohasem éreztem magam ilyen magányosnak és elhagyatottnak, mint azokban a napokban. Mintha a poklot jártam volna meg. Sokszor kiáltottam angyalom után, hogy térjen vissza hozzám, de nem jött. Hátat fordított és elment! "Majd elalélt a lelkem, hogy így elszaladt,Három teljes héten át bolyongtam magamban a sivatagban, míg már nem bírtam tovább. Akkor kínomban Jahvehoz kiáltottam, a mennyet kerestem: "Atyám! Ó Istenem, fogj engem, és végy igénybe, ahogyan akarsz, tisztíts meg, hogy fel tudj használni!" Erre a kiáltásra, mely szívem mélyéről fakadt, hirtelen megnyílt az ég, és az Atya meghatódott hangja válaszolt nekem: "Én, az Isten szeretlek téged!"Abban a pillanatban úgy éreztem, mintha valamely tornádóból kerültem volna egy békés, gyönyörű világba. Angyalom újból megjelent, és nagy gyengédséggel kezdte sebeimet ápolni, amelyeket a sivatagban kaptam. Mindez 1986 húsvétján történt. 1az Úr 2 Akkor lettem ruhátlan, amikor őrangyalom és az egész menny hátat fordított nekem 3 ha a menny elhagyja 4 A Szentháromság mélységeit. 5 Egyszerre szólt most a Szentháromság: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. 6 a tisztítóhelyről 7 Én 5,6. |
