1989. június 19. (Üzenet a Jó Pásztor nővéreknél, Fribourgban tartandó imatalálkozóra:) Uram? Én vagyok. Béke veletek, drága lelkek, érezzetek engem, érezzétek jelenlétemet, közöttetek vagyok. Jöjjetek, és vegyétek le ezt a fátylat, amely szemetekre nehezedik, és szemléljetek engem dicsőségemben! Tudom, hogy milyen gyengék vagytok, megrázkódtat és lever benneteket még a legkisebb vihar is, amelyet ellenségem támaszt, de ne keseredjetek el ebben a lázadó időben, mert én, az Úr, aki menedéketek és vigasztalótok vagyok, mindig igen közel vagyok hozzátok. Én vagyok a szűkölködők és az elkeseredettek menedéke, oltalomhely a viharokban, melyeket ellenségem támaszt, ki nem apadó forrás a szomjazóknak, árnyék, amely megvéd titeket a tikkasztó széltől ebben a pusztaságban, ahol most éltek. Szentséges Szívem tárva-nyitva áll, hogy fogadjon és megpihentessen benneteket . Én vagyok a Szeretet, aki minden lelket megkeres szeretetével és vigasztalásával. Én vagyok a Szeretet, aki örökké szeret benneteket , értitek? Leszállok égi trónomról, leereszkedem hozzátok, hogy magamhoz emeljelek benneteket, és közvetlenül mennyei éléstáramból tápláljam lelketeket. Eljövök hozzátok, éhező bárányaim, eljövök hogy két karom melegségébe gyűjtselek össze titeket. A ti kedvetekért megsokszorozom nektek adott kegyelmeimet, és szeretetem égő lángjával keltem életre halottaitokat. Eljövök, kezemben hozom Szentséges Szívemet, és felkínálom nektek. Elfogadjátok? Kedveseim, közel van már az a nap, amikor minden látomás beigazolódik. Hamarosan beteljesedik minden látomás, még a ti életetek folyamán. Ezért tehát nyissátok ki szíveteket, és próbáljátok megérteni, hogy miért árad kegyelmem Lelke oly bőségesen erre a nemzedékre. Közeledik az a nap, amikor egyetlen pásztor alatt, egy szent tabernákulum körül lesz eggyé ez a nemzedék. És én, az Úr leszek közöttük az egyetlen Úr. Imádkozzatok tehát szeretteim, imádkozzatok ezért az egységért, amelynek előkészítésén én, az Úr már munkálkodom. Most szétszórtak benneteket, és legelőitek kopárak. Az egész menny hallotta pásztorom 1 jajveszékelését, mert a káinok darabokra törték, pásztorbotját, darabokra törték az egységet, hogy megtörjék közöttük a testvériséget. 2 Közel van már azonban Testem dicsőséges napja, és mekkora öröm lesz az! A csodák napja lesz, és begyógyulnak Sebeim, amelyeket legjobb barátom házában kaptam. Szentséges Szívem ma tiszta szeretetet kér, mindössze arra van szükségem, hogy viszonozzátok a szeretetet. Vajon nem szeretetből ajánlottam-e föl magamat, mint illatáldozatot és áldozati adományt? Túl sokat kérek, ha azt mondom, hogy adjátok át magatokat nekem? Túl sok, ha egy kevés hálát, és szeretetem viszonzását kérem? A Szeretet szeretetet kér, a Szeretet szeretetre szomjúhozik, a Szeretet azt kéri, hogy viszonozzátok szeretetét! Ne lázadjatok törvényem ellen, amely a Szeretet törvénye. Ó kedveseim, mennyire szeretlek benneteket! Miért hagytok fel annyian imádásommal? Arra emlékeztetlek benneteket, hogy jelen vagyok ebben a szent órában. Angyalaim és kerubjaim körében állok csendben előttetek. Én, a Szentek Szentje adtam nektek ezt a nevet: szeretteim. Megbocsátottam nektek, bár vétkeztetek ellenem. Az én ivadékaim vagytok! Vajon ott látlak-e majd benneteket a meghirdetett szentségimádáson, szeretett gyermekeim? Vajon felkeltek-e és eljöttök-e hozzám, aki tabernákulumban várok rátok? Jöjjetek hozzám, jöjjetek hozzám!... Ne utasítsátok vissza, amit a Lélek kínál nektek e napokban! Maradjatok meg az én szeretetemben, és fogadjátok el irgalmamat ! Gondoljatok arra, hogy minden elmúlik, hogy semmi sem marad meg, és egy napon minden elenyészik, de a ti lelketek örökké él. Én, az Úr minden jelenlévőt megáldok, az én békémet adom nektek, hogy ti is továbbadjátok másoknak! 1 Szentatyánk, II. János Pál 2 Úgy éreztem, hogy Isten halálosan szomorú. |