Bangkok, 1987. június 26.

Reggel 7,30-kor színes felhőt láttam, amely magára vonta figyelmemet. Aztán öt sugár indult ki belőle csillag alakban. Azt mondtam: Nézd! És egy kéz hátulról előre lökött. Aztán megváltozott a kép, az egyik sugáron megjelent egy gyertya. Újból azt mondtam: Nézd! A kéz mögöttem úgy meglökött, hogy térdre estem. Én még mindig nem törődtem azzal, hogy megnézzem, ki az, aki meglökött, mert nem akartam egy pillanatot sem elszalasztani az eseményből. Az öt sugár most gyorsan elkezdett forogni úgy, hogy világító kör-féle lett belőlük. Majd középpontjában hirtelen megjelent Jézus. Azt mondtam: Nézd! A mögöttem lévő kéz megint meglökött és előre estem kezemmel a földre. Hirtelen sok száz hang kezdte dicsőíteni Istent. Egész idő alatt szüntelenül csak a nevét ismételték: J-é-z-u-s. Akkor eltűnt Jézus képe, és új látvány keletkezett. Megint azt mondtam: Nézd! És a kéz vízszintesen leterített a földre. Csak fejemet emeltem fel, hogy megnézzem az utolsó eseményt. Valakit térden állva láttam, akit öt másik vett körül. E látvánnyal szemben egy igen fényes ezüst kehely volt. Az öt alak valamit tett a térdelővel, aki középen volt. A FELKENÉS szót hallottam. Aztán minden eltűnt.

Uram, nem értettem meg ezt az álmot.

A Bölcsesség tanítani fog téged.

1987. június 27.

Most már értem: kettészakítottak. Testem mozog, de lelkem nincs benne. Istenem, elvitted a lelkemet. Úgy éreztem magamat, mint egy holttest, teljesen elszakadva. Tapasztalt már olyat valaki, hogy mialatt ébren van és tudatánál, mindig csak Istenre gondol? Megtapasztalta-e bárki Isten jelenlétét a nap 24 órájában minden nap, és több, mint egy éven át? És abban a percben, amikor figyelmem kezdett elterelődni, államat egy kéz megfogta és visszafordította Jézus mosolygó arca felé. Én magam is csodálkozom azon, hogyan tudok még más tennivalókkal is megbírkózni.

Vassula, éppen most tettem szívedet az én Szívembe.

Egész egyszerűen mondta, mintha szívem semmi lenne...

Jahve vagyok, és szeretlek! Ringasd szeretetemet! Teremtményem, maradj Teremtőd kegyelmében!

Hogyan, hogyan tudnék kegyelmedben megmaradni?

Szentté kell lenned.

Hogyan lehetek szentté?

Ha forrón szeretsz engem.

Akkor, ha az az akaratod, segíts, hogy az legyek.

Segítek neked, fogadd áldásaimat. Sohasem fogok olyat kérni tőled, ami ártana neked, emlékezz erre mindig! Jöjj! Feltárom legmélyebb és legbensőbb kívánságaimat. Engedd meg, hogy beléd véssem őket, kicsim.