1987. június 23.

Jézus, Te voltál tanítóm kezdettől fogva. De nem kaphatnék valakit, aki olyan, mint egy lelki vezető, ahogy mondják, aki kissé vezetne, mert eddig senkim sem volt. Azok, akikhez közeledtem, vagy nem érdeklődtek irántam, vagy túlságosan el voltak foglalva, vagy megrémültek. Senki sem mondta nekem kedvesen: "Gyermekem, tedd ezt, vagy azt!" És senki sem kísérte figyelemmel az üzenetet. Az egyetlen ember, aki határozott utasítást adott, azt mondta: "Hagyd abba, ez nem Istentől való. Hagyd abba legalább néhány napra az írást, és figyeld, mi következik!" Hallgattam rá, abbahagytam, de a Te kezed írásra késztetett, mialatt személyes feljegyzéseimet írtam: "Én, az Isten, szeretlek téged, ne felejtsd el soha!" Teljesen hatalmadba vetted kezemet. Azután néhány perc múlva ismét: "Soha többé ne felejtsd el, hogy én, az Isten, szeretlek téged." Úgy tűnt, mintha börtönömben váratlanul meglátogatott volna valaki, aki szeret. Csodálatos volt!

Gyermekem, engedd, hogy én legyek lelki vezetőd, nem vagyok elég megfelelő neked?Én mindaz vagyok, ami belőled hiányzik.Vassula, szerezz nekem örömet; változtass a keresztútjáráson: egyszerűen gyújts gyertyát, és tiszteletemre hajts térdet minden állomásnál!További utasításokat majd alkalmas időben adok.

Jézus, köszönöm, hogy találkozhattam Dáviddal.

Gyermekem, beszélj neki rólam és kérdezd meg őt, megengedi-e, hogy igénybe vegyem?

Uram, hiszen ezt már korábban is kérdezted! Pontosan mit akarsz mondani?

Azt akarom kérdezni, hogy vajon készen áll-e arra, hogy nekem dolgozzon? Keresztem nehéz, nem akarsz egy időre könnyíteni rajta?

Igen Uram.

Jöjj közelebb!