2000. október 16. Jó az Úr, mert tanít engem. Őt arról ismerik, hogy tanítja és oktatja a szegényt és a nyomorúságost. Az én Atyám, a ti Atyátok hatalomba és fenségbe öltözött. Dicsérjük Őt egy hangon és teljesítsük a fogadalmakat, amelyeket ti és én tettünk a Magasságbelinek. Költeményünkkel forduljunk a Királyhoz! Mily nagyon félek azonban, hogy ezt kell hallanom: "Jelen voltál-e tanácsomban?"
Ne félj! Én kihoztalak a föld alól, kihantoltalak és így szóltam:
{A zárójelben lévő előbbi szöveg nincs összefüggésben a fenti üzenettel, ui. az történt, hogy Gerhard Wenzel atya kérésére kinyitottam füzetemet, mert filmre szerette volna venni, hogyan írok, amikor diktálást kapok. Ekkor lépett közbe váratlanul az Úr, megfogta a kezem és így szólt: "Isten közel van hozzád és szeret. ÉN VAGYOK!" A fenti üzenetet, ami még nem volt befejezve, az Úr később folytatta.} LELKEM KIÁRAD A FÖLDRE (A 2000. október 16-ki üzenet folytatása) Én vagyok az első főpap egész házamban, amelyet az emberek szeretetlenségükben könyörtelenül megosztottak. Vajon továbbra is úgy kell-e tekintenem házamat, mint amely meg van osztva, amelyben lázadás dúl, és megsegítésére mégse lépjek közbe? Vajon ilyen hitet vallanak ők? 10 Kinek a nevében vallják meg hitüket? Behunyom a szemem, hogy ne lássam őket, amint hit nélkül, szentség nélkül emelnek kezükben a magasba. Hűséges gyermekeim kedvéért azonban mégis leszállok a kezükbe. Oltáriszentségemnek egyre kisebb jelentőséget tulajdonítanak. Én, a nagynevű Király, Fenség a fenségek felett, Uralkodó az uralkodók felett, hívlak benneteket a kegyelem által, hogy egyétek most az élő Mannát, a mennyei Kenyeret az Oltáriszentség formájában! Azoknak az egyházaknak pedig, amelyek papsága még nem fogadta el misztériumomat, a következőket mondom: "Térjetek magatokhoz és komolyan keressetek engem! Emelkedjetek felül nehezteléseteken, azon is, amit Édesanyámmal szemben éreztek! Tudjon minden ember arról, hogy Édesanyámtól származik az én Testem és az én Vérem. Igen, az én Vérem a Szentséges Szűztől, tiszta vérből származik. Áldott legyen az ő neve!" A Földön élő, alázatos emberek megmentésére, akik magukhoz vesznek engem, és hogy romolhatatlan életet adjak nekik, Kenyérré lettem, hogy nektek adjam magamat. E szentáldozáson keresztül megszentelem mindazokat, akik magukhoz vesznek engem, átisteniesítem őket, hogy test legyenek az én testemből és csont az én csontomból. Miközben részesültök belőlem, aki Isten vagyok, ti és én egy testté leszünk lelkileg egyesítve. Rokonokká leszünk, mert én istenekké tehetlek benneteket a részesedés által. 11 Istenségemen keresztül átisteniesítem az embereket… Nem hallottátok? "Isteneknek mondanak titeket, és a Magasságbeli fiai vagytok mind" 12 Most emberek ítélkeznek felettem. A Ruházatot 13, amely képes betakarni benneteket, amely fenségesen felékesít, átváltoztat, átisteniesít titeket, visszautasítják azok az egyházak, amelyek nem tudják megérteni az én misztériumomat… Ma újból így kiáltok a mennyből: "Testvéreim, miért ássátok alá istenségemet? Ha azt állítjátok, hogy tudjátok, mi a helyes, akkor miért fosztjátok ki Egyházamat? Meghívlak benneteket, hogy uralkodjatok velem, meghívlak, hogy kormányozzatok velem, meghívlak, hogy mutassátok be a szentmisét és részesüljetek az isteni misztériumban oly módon, ahogyan valójában megalapítottam." Mi történik, ha nem hallgatnak Rád? A gőgösök mindig is gúnyolni fognak engem, éspedig azért, mert elfordultak az én világosságomtól. Én jelen vagyok Oltáriszentségemben, de amíg nem látják lelki szemmel istenségemet, továbbra is olyanok maradnak, mint az álmos ember, aki nem képes felfogni, mit mondanak neki. Egyre azt kérdezi: "Mit is mondtál? Nekem szóltál?" Királyi és dicsőséges módon hirdetnek engem ezek az egyházak, tanúsítják hatalmamat, hirdetik félelmetes erőmet, dicséreteket énekelnek nekem, elismerik mindenhatóságomat és nagy csodáimat, de a botlás kövévé válok, amikor arra kerül a sor, hogy megmérjék istenségem és az Oltáriszentségben ™ való jelenlétem magasztosságát. Ma ez lett a botlás köve, amelyet elvetnek az építők, és nem fogják fel, hogy a sarokkövet vetették el. Te pedig, leányom, továbbra is hirdess engem mint egyedüli Szerelmedet, és add tovább fivéreidnek és nővéreidnek e szavakat: "Az Úr jó, mert Ő tanít engem. Őt arról ismerik, hogy tanítja és oktatja a szegényt és a nyomorúságost…" Törékeny leányom, most elmondok valamit neked: gondom lesz rá, hogy a sárkány hamarosan a saját farkába harapjon, hamarosan rendeleteket adok a mennyből, helyre fogom állítani házamat. Visszahelyezem Oltárszentségemet azokba a házakba 14, amelyeket megfosztottak jelenlétemtől, és azok szentté válnak. Téged 15 megfosztottak uralmamtól, földig lerombolt a sárkány, mégis mondom neked és megmondom mindannyiatoknak: Lelkem kiárad a Földre, hogy mennyei harmattal öntözze! Zöldebb lesz a Föld füve, a fák virágba borulnak, dús lesz a lombjuk és bőséges a gyümölcsük! Igen, bőséges lesz, csak várj és látni fogod! {Ezután az Úr az ördög, a sárkány felé fordult a következő szavakkal:} "Ki mondja neked, hogy mindvégig így tehetsz? Éppen elég sokáig szárnyaltál sashoz hasonlóan, és a csillagok közé 16 helyezted fészkedet és fullánkodat. Jöjj most, és nézz szembe velem a harcban! Nem Ábel előtt állsz! Földre fogom vetni tőrödet! Kifosztottad házamat, és azt vitted el belőle, ami a legértékesebb volt. Kedved szerint raboltál. Bementél népem kapuján és megvakítottad. A te időd azonban most lejárt, bár még mindig úgy gondolod, hogy ki tudod terjeszteni sötét országodat, hogy félrevezesd népemet. Ez nem így lesz! Az igazságosság hamarosan kiárad, mint a víz, Lelkem pedig, mint az elapadhatatlan folyam…" Közel már az az idő, amikor az emberek így kiálthatnak: "Ó, most igazán jó idők járnak!"… Jöjj, megpihentetlek, hogy új erőre kapj! Élj üzeneteim szerint és kövesd az utat, amelyet kijelöltem számodra! IC 1 vö. Zsolt 68,32 [A magyar bibliafordítás szerint: "Jöjjenek Egyiptom nagyjai!"] 2 Urunk megértette velem, hogy a Szentföldhöz hasonlóan Egyiptomot is szentnek kellene tartani. Egyiptom megvédte a Szent Családot, amikor oda menekült. Táplálta, de elsősorban megvédte őket, és Isten sohasem felejti el a jótetteket. 3 Jákob megáldására gondoltam, vö. Ter 27. 4 Aznap hirtelen kételyek zúdultak rám rendkívüli gyengeségemben. Az Úr olyan türelmesen beszélt hozzám, ahogy a szomorú gyermekhez szoktak beszélni… 5 az Úr a kétkedőkhöz szól 6 Zsolt 105,15. 7 A zafírok itt erényeket jelentenek. 8 A görög szöveg fordítása: "Jöjj, ne félj tőlem, és ne kételkedj!…Én választottalak ki téged művem számára… Hagyd el kétségeidet, jöjj!…"} {Ahogy mondtam, rettenetes gyengeségemben a kétség hullámai hatoltak be lelkembe. Úgy vélem, Krisztus azért szólt hozzám görögül, hogy minél jobban megvigasztaljon, mert ez volt gyermekkorom meghitt nyelve. 9 Egyes püspökök elutasító magatartást mutattak, amikor felkérték őket, hogy találkozzanak velem. 10 Azok, akik még nem értették meg, hogy az egység érdekében alázattal és szeretettel meg kell hajolniuk. 11 vö. Zsolt 82,6; Jn 10,33-36; 2Pt 1,4 12 Zsolt 82,6 13 Krisztus jelképes neve 14 az Úr templomokra utal 15 az Úr az Egyházról beszél 16 ugyanakkor azt is hallottam, hogy "a hívők közé" |