|
1998. november- 30
Uram, engedd meg,
hogy utam végén, amelyet Te jelöltél ki számomra, rátaláljak a megígért örömre. Igazságos Atyám, taníts engem, hogy igazságosság és bátorság legyen öltözetem! Uram! Házadat lázadás rombolja szüntelen, és még nyoma sincs húsvét dátumai egyeztetésének. Nem igazán látható. Még nem... Életemet zokogó fuvolává tetted attól a pillanattól kezdve, hogy Szíved szenvedésének tavába merítve megkereszteltél engem. Jól tudom, hogy maga az isteni hatalom hívott meg engem, és az élő Védelmező ölelésében vagyok. Ő fog győzni e Föld pora felett, de én ébredésem után is testemben élek még. Ó gondolataim Tolmácsa, ne engedd, hogy hárfád, ahogy nevezel, gyászdalokat zengjen, nehogy bűnbe essek! Bárcsak ne tenne szereteted ily próbára többé, miként most megpróbálsz! Leányom! Hagyd abba ezt a gyerekes beszédet! Szeretettel állok előtted most is, és arra emlékeztetlek, hogy nem lehetsz társaságomban úgy, hogy ne részesednél szenvedésemből, és arcvonásaid ne válnának hasonlóvá az enyéimhez! Ó, a mi bensőséges szövetségünkben és ölelésünkben megadtam neked szeretetem kenetét, hogy légy újabb feszületté, újabb rabszolgává, aki el lesz adva a világért. Ha én, ahogy helyesen mondod, belemerítettelek a szenvedés tavába, a Szívembe, vedd számba azt is, hogy mit hozott neked ez a keresztség, mily illatot, mily királyi ruházatot! Úgy bántam veled, ahogy választottaimmal bánok. 1Lásd, saját Fiamat, Jézus Krisztust adtam neked ruházatul! És én, 2a kapu, amelyen az erényes lélek a mennybe jut, ünnepélyesen mondom neked: maradj olyan, mint a liliom, amelyet tiszta mirhaként csurgatnak a szenvedés tavába - ami valójában Krisztus könnyeit jelképezi -, mi pedig hadd szóljunk így kedvesünkhöz: "Milyen jó a te illatod, mindnél kellemesebb és a mi kimondhatatlan világosságunkkal ékes! Áraszd szét édes illatod továbbra is, hogy rátalálj a megígért örömre az út végén, amit mi készítettünk menyasszonyunk számára. Ott rátalálsz boldog pihenésedre mindörökre." Vassulám, ezt a Szívemben lévő szenvedést, ahogy korábban 3már megmondtam neked, rám erőltették. Ez a nemzedék újabb Getszemáni szenvedésekbe visz engem. Mit tehettem volna még, amit nem tettem meg? Isten létemre kiüresítettem magamat, hogy felöltsem a rabszolga állapotát. Szolgáltam! Mind a mai napig nincsenek azonban 4 megelégedve. Házam romokban áll, és én aggodalmamban, hogy megmentsem népemet a romlástól, királyi jogarommal prófétákat támasztottam, hogy vegyék fel a rabszolga állapotát, önként szolgálják házamat és erősítsék meg azt a házat, amelyet saját vérem árán vásároltam meg. Egyes pásztoraim azt kérdezik: "Mit tegyünk, hogy életünk elfogadható legyen számodra? " Imádságra és szívből fakadó bűnbánatra szólítottalak benneteket, hogy engesztelődjetek ki velem, a ti Istenetekkel: hagyjatok fel eddigi életmódotokkal, kövessetek engem, hogy életetek elfogadhatóvá váljék számomra, és ily módon a mi Háromságos Szentségünk ismerete is növekedjék bennetek. Majd engedjétek meg nekünk, hogy elvezessünk titeket a jegyesi szemlélődés szemlélésére isteni bensőséges közelségben, a mi ölelésünkben. Be akartok lépni Háromsápos istenségünk örömébe? Hívjátok akkor a Szentlelket, az Életadót, aki a karizmákat adja, hívjátok szívetek megvilágosítóját, aki képes mindent betölteni anélkül, hogy Őt bármi határai közé szorítaná, hogy nyilvánítsa ki hatalmát lelketekben, és parancsára minden újuljon meg bennetek. Jóságos szeretetén és kegyelmén keresztül megmutatja nektek dicsőséges hatalmát abban az átváltozásban, amit bennetek véghez vihet, megadva nektek a szükséges erőt és kegyelmet ahhoz, hogy többé ne lázadjatok. Közületek sokan 5kérdezik magas hivatalukban: "Miért is lépne közbe Isten, amikor Egyházunkat oly sok éven át gazdagította a Szentlélek és a sok szent?" Azért, hogy véget vessen lázadásotoknak és hitehagyásotoknak! Ez a válaszom. Jóságos leereszkedésünkben megkönyörültünk rajtatok. Maga a Tavasz fogja illatossá tenni ezt a Földet. Balzsamommal megillatosítja és új életre kelti ezt a hitehagyott nemzedéket... A húsvét dátumainak egyesítésével kapcsolatban, Vassulám, még mindig úgy várakozom ajtójuk előtt, mint koldus az alamizsnára. Még mindig várok arra, hogy egyesítsék a dátumokat! Ők továbbra is egységről és testvériségről beszélnek. Pedig csak a szív megtérése fogja őket alázattal az egység útjára vinni. Elmondom neked, hogyan ismertettem meg Pál apostolommal a szívébe adott kinyilatkoztatás által az egység fontosságát, és azt, hogy miképpen kell megőrizni a Lélek egységét a béke által, ami összeköt benneteket. Értésére adtam adományaim sorrendjét is. Felfedtem előtte 6, hogy mindannyiótokat megajándékoztalak kegyelmemmel, amit sokféleképpen osztok szét. Tudtára adtam, hogy felmentem a magasságokba, foglyokat ejtettem 7, és adományokat juttattam az emberiségnek. Egyesek számára az volt az adományom, hogy legyenek apostolok, mások meg próféták, evangélisták, pásztorok és tanítók, hogy mindannyian egy szívvel és egy akarattal építsék fel Testemet, az Egyházat. Szavammal prófétákat támasztottam, és ők nem azonosak azokkal, akik magukat teológusoknak nevezik. Az én prófétáim azok, akiket én magam emelek a Szívembe, és ott melengetek, hogy eljussanak isteni akaratunk teljes ismeretére, és képesek legyenek akaratunkat kijelenteni népünk előtt. Én magam nyújtok nekik elismerést közvetlen beavatkozásommal. Felkészítem, és teljesen átadom őket nektek, hogy általuk figyelmeztesselek titeket Szavammal akaratomról. Az én prófétáim azok, akik a kegyelem révén egyenesen az én szájamból táplálkoznak, és akiknek én magam teszem szájukba Szavamat. Még rajtuk csillog a mennyei harmat, amikor eljönnek hozzátok és szavuk üdítő esőként hull rátok. Az én prófétáim szava, ami közvetlenül tőlem való, olyan, mint a kard: bűnbánatra indítja a hitehagyót, nekem pedig tiszteletet és dicsőséget ad. Az én prófétáim szava fáklyaként világít bele lelketek sötétségébe. Csontjaik újból kivirágzanak sírjukban. 8 Ha valaki megkérdezi: "Miért hangsúlyozza Urunk, prófétái szerepének jelentőségét?", így válaszolj: "Urunk azt mondja: "Ne azért vizsgáld Szavamat, hogy mentegesd racionalizmusodat, hanem hagyj fel bűneiddel és élj boldogan! A mi Urunk irgalmában örvendezzen a lelked! Ne üldözd prófétáimat, mert ők az én angyalaim, akik az én Szavammal vigasztalnak benneteket. Az a feladatuk, hogy figyelmeztessenek, és bűnbánatra vezessenek benneteket" Így tehát most van a bűnbánat ideje!" Mondjatok le bűneitekről és élvezzétek jóságomat! Ó Vassula! Kihoztam egy palántát Egyiptomból, hogy elültessem ott, ahonnan ellenségem elvitte a föld élelemtartalékát. Gyengéd gondoskodással utat készítettem számára, felkentem és elültettem. Talaját feljavítattam, hagy megmentsem népemet a pusztulástól. Gyökeret eresztett és fává fejlődött. Ágai egészen a tengerig nyúltak. Gyümölcse bőséges és ízes volt. Bár gyakran érte mennydörgés, szélvész és tüzes vihar, mégsem ingott meg. Ellenségem három éven és még néhány napon át reszketett félelmében. Haragra gerjedve, súlyos fenyegetések között hadsereget gyűjtött, hagy a pusztulás rostájára tegye, és kantárral megfékezze fám gyümölcseit 9. Én azonban összeszedtem és a Szívembe rejtettem őket. Az emberek sokszor megtámadták fámat, de sohasem győzték le, mert az én Háromságos áldásom van rajta. Ó... és a földművesek mily gyakran szántották fel hátát, barázdákat húzva rajta, hogy megtörjék, de az én jobb kezem megrázta jármukat és megzavarta őket. Mily áldottak azok a népek, amelyek oltalmat találnak ágai alatt és táplálkoznak gyümölcseivel, melyeket én pecsételtem meg Szentlelkemmel! Ingyen kaptad az Élet Szavát, Vassulám, hogy te is ingyen add tovább a haldoklóknak. Jaj annak, aki tüzet visz kezében, hogy elpusztítsa, amit én ültettem! Továbbra is betakarlak édességemmel, jóságosan beléd helyezem, hogy az egész világ megízlelhesse! Vádlóid pedig tűnjenek el, mint az illanó árnyék! Én, az emberiség Szerelmese; a te Urad és Istened, kérem, hogy megcsókolhassalak "szájam csókjaival" 10, és illatossá tehesselek, hogy gyönyörűséges maradhass tekintetem előtt! Légy jó! 
1 Hirtelen az Atya szólalt meg: 2 A Szentlélek szól 3 Üzenet 1998 11. 11. 4 e nemzedék fiai 5 nem mindenki 6 vö. Ef 4. fejezet 7 vö. Zsolt 68. 19 8 Ebből megértettem, hogy Isten mindig fog prófétákat küldeni hozzánk. Az a tény, hogy Illés próféta elragadtatott és nem halt meg, azt jelképezi, hogy a prófétaság nem fog kihalni. 9 vö. Iz 30, 28 10 vö. Én 1,2 |
