1986. Október 23.

Vassula, melyik házra van inkább szükséged? Azt kívánom, hogy válassz!

Jézus, ha azt kérdezed, melyik ház a fontosabb, a Te házad, vagy az enyém, akkor természetesen azt mondom, hogy a Te házad. És ha választanom kell, akkor a Tiedet választom.

Megáldalak.

(Jézus elégedettnek latszott!)

Vezetni foglak kisgyermekem. Jöjj, vedd fel keresztem, és kövess engem! Ne feledd: segíteni foglak, és tanítványom leszel. Segíteni foglak, hogy megismertess engem. Szent vagyok, szent vagyok, ezért légy te is szent, élj szentül! Támogatlak ebben. Vassula, akarsz-e nekem dolgozni?

Nevezd meg magad újból!

Jézus Krisztus.

Igen, akarok neked dolgozni.

Szeretlek. Hívj, amikor akarsz!

(Igent mondtam anélkül, hogy valóban megértettem volna, mit jelent Istennek dolgozni. De amióta szeretem az Istent, szeretnék kedvére tenni. Eddig még nem fogtam fel alkalmatlanságomat.)

Hallgass rám! Figyelj kiáltásaimra, figyelj kiáltásaimra! Látod keresztemet? Én, Jézus, részesítelek ebben a látomásban. ¹ . Hívlak benneteket. Szenvedek, mert számontartalak benneteket, kedveseim, és látom, hogy mindenfelé szétszéledtetek, látom, hogy nem ismeritek azokat a veszélyeket, amelyekbe az ördög sodor benneteket. Megszakad a Szívem, amiért olyan messze vagytok tőlem!

Jézus egy teljes hónapon át mutatta keresztjét látomásokban. Akárhova fordultam, bármely irányba, mindenütt egy sötétbarna keresztet láttam magam előtt. Ha evés közben felemeltem tekintetem a tanyérról, ott volt. Ha moszkitóhalómon néztem keresztül, ott volt a hatalmas kereszt. Ha egyik szobából a másikba mentem, a kereszt követett. Egyszerűen ott volt. Mindez egy hónapon át tartott. Mintha nyomomban járt volna. Azutan más valami kezdett üldözni. Az, hogy talán mindaz, ami történik, nem és Istentől való. Ha azonban az ördögtől volna, miért ilyen néma? Félni kezdtem attól, hogy mit szólnak majd mindehhez az emberek. Mi lesz velem? Ki fognak gúnyolni?

Leányom! Leányom élj békében!

(Rögtön bizalmatlan lettem.)

Ki az?

Én vagyok, Jézus, maradj közelemben, évek óta hívlak. Azt akartam, hogy szeress, Vassula..

Jézus, mikor hívtal elöször?

Amikor Libanonba mentél. Almodban szólítottalak, láttál engem. Emlékszel, mennyire vonzottalak magamhoz, amikor hívtalak?

Igen, emlékszem, nagyon megijedtem, tíz éves lehettem. Megijedtem erődtől, amely vonzott. Olyan volt, mint az elektromos áram, vagy mint a mágnes, amely egy kis mágnest vonz magához. Próbáltam ellenállni és elhúzódni, de addig nem tudtam, amíg magadhoz szorítottal. És akkor felébredtem.

Különösnek találtam, hogy Jézus eszembe juttatta ezt az álmot, és azt is, hogy egyáltalan még emlékszem ra.