2005. szeptember-október / XVI. évf. 5. számából:

"VÁRAKOZÁS" a 2004 júliusi-augusztusi számból ...

"Veletek vagyok ..."

"Én veletek vagyok minden nap a Világ végezetéig" (Mt 28,20).

Sokak számára ismerős e mondat. Akár a Szentírásból, akár a híres Zeffirelli film záró jelenetének állóképéből, ahol az üres sírboltban csak egy odahullott lepel látszik, s a fenti mondat hallatszik. Jézus tehát velünk van, hisz megígérte.

     Ha pedig velünk van, elképzelhető-e hogy nem szól hozzánk? Lehetünk-e úgy együtt valakivel, hogy hónapszám vagy évről-évre nem szólunk egymáshoz? Mi persze szólunk Hozzá, hiszen süllyedő hajón, zuhanó repülőn nincsen ateista. "Uram, segíts!"-hangzik napról napra. "Dicsérlek Uram!" - hallatszik jóval ritkábban. Elképzelhető lenne az, hogy Ő nem válaszol? Az Úr mindnyájunkat szólít. Vannak persze közöttünk, akikhez kicsit "hangosabban" szól. Sokan hisszük úgy: Vassula Ryden kézéjük tartozik...

     "Mi keresztények, tudunk várakozni" -írtam tavaly tavasszal afölötti örömömben, hogy Vassula ügyében "valami megmozdult". Reméltük: az 1995-ös szerencsétlen sorsú közleményben - vizsgálat nélkül - leírtakat végre felülbírálják, Vassulát meghallgatják és az üzeneteket kivizsgálják. Nem tudhattuk pontosan, mit hoznak a következő hónapok...

     Bár a türelemre továbbra is szükség van, de most ismét van okunk örülni. A napokban megjelenő- Vassulával foglalkozó - füzetből ugyanis az derül ki: a Hittani Kongregáció prefektusa, a megkerülhetetlen és megkérdőjelezhetetlen tekintély, Joseph Ratzinger vette a fáradtságot és maga vette kezébe az ügyeket. Ennek során levelet küldött egyes püspököknek, melyben a következőket írja:

"Vassula... tisztázta házassági állapotát és azokat a problémákat, amelyeket a fent említett Közlemény vetett fel írásaival és a szentségekhez való járulásával kapcsolatban"

(Vatikánváros, 2004. július 10).

A kiadványban sok egyéb érdekes és fontos dokumentum is olvasható, de a lényeg a fenti mondatban van.

     Itt akár be is lehetne fejezni e rövid írást, hiszen aki a fenti egyszerű mondatot leírta (aláírta) nem más, mint XVI. Benedek pápa. Minden okunk meglehet tehát bizakodni abban, hogy a megkezdett vizsgálatok folytatódnak, és a "tiltás" eltörlését követően egyszer pozitív állásfoglalás is születik Vassula ügyében. A türelemre és imákra természetesen továbbra is szükség van, hisz a vizsgálatok sokszor éveket-évtizedeket vesznek igénybe, de az már biztos: az a bizonyos szerencsétlen "Közlemény" immáron nem állhat útjába az üzenetek terjedésének.

     Az Úr előtt ezer év annyi, mint egyetlen nap és egyetlen nap, mint ezer esztendő. Nem tudhatjuk sem a napot, sem az órát. Ám szüntelen imádkozásunk esetleges lankadását sikerrel pezsdítheti fel egy-egy kiemelt mondat. Ma, amikor a New York-i ikertornyok borzalmas pusztulásának (2001. szeptember 11.) évfordulója közeleg, érdemes talán megint újraolvasni az Igaz élet Istenben üzeneteket. A tragédia előtt pontosan 10 évvel, 1991. szeptember 11-én Jézus a következeket diktálta Vassulának:

"A Föld megremeg és megrendül, és minden gonoszság, amit toronymagasságúra építettek (mint Bábel tornyát), kőhalommá omlik össze, és el lesz temetve a bűn porában!... Olvassátok üzeneteinket!... Halkítsátok le hangotokat, és akkor megfogjátok hallani a miénket... Emeljétek fel az arcotokat, és keressétek a mennyet, hogy Szent Arcomat szemlélhessétek... Emeljétek szemeteket az égre és nem fogtok elveszni."

     Mert Jézus velünk van, és nem szűnik meg azon munkálkodni, hogy mindenkit megmentsen. Minden lehetséges módon keresi fiait, akár még úgy is, hogy prófétájául választ és üzeneteket ad egy családanyának:

Jézus mondja:

"Elmegyek és meglátogatom tékozló fiaimat és visszahívom őket magamhoz, emlékeztetem az [isteni] jóság óceánjára és figyelmeztetem őket, hogy helyezzék belém bizalmukat. Nagy gyengédséggel fogom őket tanítani, hogy tegyék a jót és többé ne adják át magukat a bűnnek. Édességgel fogom átnevelni őket, újból elismétlem Szavamat számukra az ő szótáruk szerint [azt is hallottam, hogy az ő »kifejezéseikkel«], hogy még biztosabban elérjem őket. Más szavakkal, az isteni Bölcsesség alkalmazkodni fog az ő képességükhöz. Megértetem magam elszegényedett lelkükkel, megadom nekik a megmenekülés lehetőségét bűneik megbocsátása által. És én, mint felkelő Nap világosságot árasztok szívükbe."

 (idézet az "Igaz élet Istenben" XV. kötetéből, 2003. 02. 03.)

Tibély András