|
1992. július 22. Uram, amíg ki nem engesztelődünk, továbbra is megszentségtelenítjük Szent Egyházadat, és lassan, de biztosan romhalmazzá tesszük lelkünket. Vajon igazán Téged keresünk, amikor az EGYSÉGRőL beszélünk? Mikor jössz segítségünkre, és mikor térítesz észhez bennünket, hogy komolyan keressünk Téged? Hiszen arra használjuk nyelvünket, hogy hazudunk Neked, amikor csupán szavainkban akarunk EGYESÜLNI! Még meddig tehetünk próbára Téged anélkül, hogy közbelépnél? Ismételten kihívunk Téged. Te mikor teszel minket próbára? Tanítvány, mondd utánam ezt az imát!
Könyörületes Istenünk, Igen Vassulám, teljes szívedből bízz bennem!
Higgy bennem! Sohasem foglak elhagyni... 1 Jézus komolyan rám nézett és a következőket mondta: Mondd ki, amit ki akarsz mondani!
mosolyogjon ránk Arcod, egyesíts minket, tekints le a mennyből, tekints megosztottságunkra, amely most Egyházadban uralkodik! Pásztorom! Sok bárányod pusztul el, amint legelőt keres az életben maradáshoz. Halld meg az Egyház sóhajait! Ez a megjövendölt, nagy hitehagyás elrabolja Tőled gyermekeidet. Add meg Egyházadnak a dicsőség napját, melyet egykor megjövendöltél, hogy mindnyájan egyek lehessünk! Uram, ne légy hallgatag, és ne késlekedj tovább! Jöjj! Jöjj! Virraszd ránk a megígért napot! Hadd hallja meg mindenki fenséges hangodat! Istenem, Téged kegyesnek ismerünk, hallgass meg és válaszolj nekem... köszönetet mondok, mivel tudom, hogy meghallgattál! Amen.  Uram, ki másban hinnék és bíznék? Te vagy a Szent, aki mindenről döntesz, Te mindenható vagy, így hát hová mehetnék, ha nem Hozzád? Mégis szabadon választhatsz. Még ha hűtlenné válsz is, én mindig hűséges maradok. Jöjj! Írd: Rosszallom, ha valaki úgy viselkedik velem szemben, mint az idegen. A ti szívetekben állítom fel trónomat, hogy tiszteljétek Szent Nevemet, és felragyogtatom kis szívetekben fenséges mivoltomat. Az idő majdnem lejárt. Segítségetekre jövök, eljövök hozzátok, ti elnyomottak. Azon az úton térek vissza, amelyen eljöttem hozzátok. Dicsőségben lépek városomba. Eljövök, ezért álljatok készen fogadásomra! Ó gyermekeim! Titeket hívlak! Kiáltásom mindannyiatoknak szól, és a Föld alapjai megrendülnek hangomra. Még meddig alusztok? Mikor tértek magatokhoz közömbösségetekből és fásultságotokból? Ajtótok előtt vannak már a csapások, és álmotokban fognak hirtelenül és kikerülhetetlenül meglepni benneteket! És ti még akkor sem vesztek tudomást róluk? De nézzétek, nézzétek, ki hajol le hozzátok, ki zörget szívetek ajtaján? Nyissátok ki nekem szíveteket, enyéim, mert Szentséges Szívem megszakad a szeretet-hiányban, ajkam kiszárad és kicserepesedik a szeretet hiánya miatt. Nyissátok ki az ajtót Szent Isteneteknek, és úgy vigasztaljátok meg őt, ahogyan Ő fog megvigasztalni benneteket. Ajtótok előtt állok. Ne utasítsatok vissza! Fogadjatok el! Ha megengeditek, hogy betérjek szívetekbe, forrást fakasztok bennetek, mivel lelketek elismert engem Szabadítótoknak. Megöntözöm sajnálatraméltó elhagyatottságotokat, virágozni fogtok és gyümölcsöt hoztok, mint a szőlővessző. Jöjj leányom! Én, Jézus megáldalak, mivel megengedted nekem, hogy igénybe vegyem kezedet.
1Jézus komolyan rám nézett és a következőket mondta: |
