1987. április 27.
Vassula, én vagyok az Úr, aki előtted állok. Jézus volt ott. Mosolygott és éreztette velem jelenlétét. Két kezével szétnyitotta köpenyét, és megmutatta Szívét. Mellkasa fényben úszott.
Térj be Szívembe, maradj ott, és engedd, hogy magába zárjon téged. Engedd, hogy Szívem magával ragadja a tiedet, lángra lobbantsa, égve
tartsa, hogy békémet és szeretetemet sugározhassa! Jöjj, hadd legyünk együtt! Engedd meg, hogy Szent Társad Képtelennek érzem magam arra, hogy közelítsek Hozzá. Ki vagyok én, hogy közelítsek Hozzá? Hogy engedheti meg magának valaki azt, hogy beszéljen az Istennel ő mi, akik csak hálátlan bűnösök vagyunk -, nem is beszélve arról, hogy kegyelmeket kérjünk Tőle, vagy hogy "társalogjunk" Vele! Olyan hitványak és méltatlanok vagyunk, hogy ettől már szinte émelygek. Legszívesebben összeszorítanám ajkaimat, amikor jelenlétében vagyok. Lelkemben fátylat vontam kettőnk közé iránta való tiszteletből. Leányom, mit tettél? Miért, leányom, miért? Irántad való tiszteletből, Uram.
Kenyeret láttam kezében.
Vedd Kenyeremet, kicsim, el kell mozdítanod ezt a fátylat, hogy
elvehesd Kenyeremet. 1 Jöjj, eltávolítom ezt a válaszfalat... Megtettem, elvettem kezéből Kenyerét. Látod, mennyire örülök, hogy táplálhatlak? Jézus telve volt örömmel, boldog volt.
Érzed-e örömömet Vassula? Hozd elém gyengeségeidet és nyomorúságodat, hogy megsemmisítsem erőmben és irgalmamban. Kis galamb, repülj szabadon,
de mindig térj vissza hozzám és vedd Kenyeremet! Szeretlek. Én is szeretlek Uram. Ezek után egész nap magamon éreztem szeretetét. Minek is nevezzem? Elragadtatásnak? Ebben az állapotban még erősebben éreztem jelenlétét, mint máskor. Később:
Igen, Uram. Ezek az én legszentebb írásaim, amelyeket azelőtt írtak, mielőtt megteremtettelek benneteket. Szent könyvem tartalmazza mennyországom és egész teremtésem titkait és kulcsait. Szent könyvem mellé két arkangyalt állítottam, hogy buzgón vigyázzanak Szentírásaimra. Jöjj kicsim, dicsőségemből még mást is megmutatok neked. Isten olyan helyre vezetett, ahol nem éreztem jól magam. Látod ezt a tűzhegyet? Szép volt, de ijesztő. Oldalából két folyó folyik, mindkettő tűzből. Mintha folyékony lávából lettek volna, de világosabb piros volt a színük.
Én, az Úr, ítélkezésem napján el fogom választani a gonosz lelkeket a jó lelkektől. Akkor a Sátán minden követőjét e két tűzfolyóba vetik,
és elpusztulnak az igazak szeme láttára. Az éjszaka közepén Jézus hangos kiáltása ébresztett fel, amelyet a keresztfán hallatott. Telve volt félelemmel, szenvedéssel, fájdalommal, bánattal és keserűséggel. Olyan volt, mint egy hatalmas, elhúzódó jajkiáltás!
1 Szent Igéje: mindez szimbolikus |