1987. április 23.

Időnként azon tőnődöm, mi is a szabadság? Isten hívása előtt én is szabad voltam. Harmónikus családi életem volt, és valójában nem volt felelősségem, nem volt olyan gondom, mint ez az üzenet, amely összetör és rám nehezedik. De akkor még távol voltam Istentől. Aztán hirtelen megragadott az Isten... Eleinte nem örültem ennek, mert nem éreztem szeretetet iránta. Azonban rövid időn belül ¹ megtanított szeretnem Őt. Most, nyolc hónap elteltével majdnem befejeződött az egész üzenet. Rám nehezedik és keresem, hova tehetném le. Olyan nagyon súlyos! Mi a szabadság? A súly elviselhetetlen!

Én, az Úr, tudtodra adom, mi a szabadság.Írd: a szabadság az, ha lelked elszakad a földi gondoktól és felém repül, hozzám.

Én, az Isten, jöttem el és szabadítottalak meg, most szabad vagy. Amikor még a világhoz kötődtél, Vassula, rabja voltál minden kísértésének.Most azonban lelked olyan, mint a megszabadított galamb. Fogoly voltál kedves, fogoly. Engedd szabadon szárnyalni lelkedet, engedd, hogy megérezze azt a szabadságot, amelyet minden léleknek megadtam. Csakhogy milyen sokan utasítják vissza ezt a kegyelmet, amelyet felajánlottam! Ne hagyd magad ismét elfogni, megkötözni és börtönbe vetni. Megszabadítottalak.

Ahogy előtted elhaladtam, láttalak börtönödben lassan elhervadni, és haldokolni. Hogy nézhette volna végig ezt Szívem anélkül, hogy életre keltsen? Eljöttem, és feltörtem börtönödet, de képtelen voltál szárnyaidat használni, annyira sebesült voltál. Akkor lakóhelyemre vittelek, gyengéden meggyógyítottalak, segítettem újra szárnyra kelned. És most igen örvendezik Szívem, ahogy látom, hogy kis galambom szabadon száll, és ott van, ahol már kezdettől fogva lennie kellett volna! ²

Én, az Úr, megszabadítottalak, meggyógyítottalak és kihoztalak nyomorúságodból. Nem tévesztelek többé szem elől. Őrködöm galambom felett, aki szabadon repül, és tudom, mindig visszatérsz hozzám, mert megismered Megváltódat és Mesteredet. Lelked igényli melegségemet, és tudod, hogy lakhelyed most Szívem közepében van, ott, ahol akartam, hogy légy. Most hozzám tartozol, Mestered vagyok, aki szeret téged.

Az a gondolat foglalkoztatott, hogy Svájcba megyünk. Félek, hogy ott esetleg megváltozom.

Vassula, nem engedem, hogy ismét beszennyezd magad.

De Uram, a levegő "szennyezett."..

Ne félj! Mindig melletted leszek és megtisztítalak. Megvan az okom rá, hogy ott légy!

Próbáltam kitalálni az okot. Aztán megkérdeztem.

Azt akarom, hogy Európában is elvessed magjaimat. Légy magvetőm, Vassula! Élj azok között az emberek között, akik sebet ütnek rajtam. Szemed vegyen észre mindent, és figyeld meg, mivé lett teremtésem! Érezze meg szíved, milyen keveset jelentek számukra, hallja meg füled, ahogy megszentségtelenítenek, és bántanak engem. Nem háborodik fel lelked? Nem emelsz-e szót érdekemben, amikor látod és megérted, mennyire elfelejtett engem népem? Vassula, lelked ki lesz téve a gonoszságnak, a közönynek, a vétek mélységeinek, és a világ hitvány bűnének. Galambként repülsz el felettük, megfigyeled a világot, keserően látod minden tettüket. Áldozatom leszel, céltáblám leszel. Miként a vadászok a vad nyomában, úgy lesznek a te nyomodban, és előrántják fegyverüket, hogy üldözzenek. Magas díjat fizetnének annak, aki el tudna pusztítani téged.

Uram, mi történik velem?

Megmondom, leányom. Semmi sem lesz hiábavaló.Az árnyak eloszlanak a Földön, és eltőnnek. Az agyagot mindig elmossák az első esőcseppek, de a te lelked nem hal meg soha.

Én, az Úr, emlékeztetlek arra, hogy mit válaszoltál kérdésemre. Egyszer azt kérdeztem tőled: "Kinek a háza fontosabb, a te házad, vagy az én Házam?" Helyesen felelted, hogy az én Házam fontosabb.

Valóban.

Mindig Szívembenfoglak hordozni. Szeretlek.

Én is szeretlek.

Induljunk, ne feledkezz meg jelenlétemről!