|
1989. november 14. Uram? Nagyobb hitet akarok, szükségem van rá!  Vassulám, soha ne követelj, hanem kérj, és ismerd fel végtelen irgalmamat és szeretetemet!Mondd e szavakat: Szabadítóm, növeld szeretetemet,Ne siess! Mintha mindig sietnél! Miért? 1 Én meghallgatlak, de te, mintha azt gondolnád, hogy elmegyek, ezért sietsz. Miért? Ne siess! Én éppen olyan jól hallak, mint amikor ezen a különleges módon vagyok veled. Mérsékeld sietségedet, és elmélkedj az imádság minden szaván! Mire való a rohanás? Nevelőd vagyok, te pedig tanítványom. Megtanítottalak arra, hogy fölismerj. Én vagyok Tanítód, aki téged nevelt. Olykor figyelmeztetlek, ha kezded felejteni tanításomat. Továbbra is eltöltelek bőséges kinyilatkoztatással. Jöjj, lássunk munkához! 
1989. november 15. (Pihenésem előtt kértem Jézust, hogy csupán egy szót adjon nekem a Szentírásból. 2 Miután megkértem Őt, találomra kinyitottam a Szentírást, és Jézus a következőket mondta nekem az Íráson keresztül:) "Még sok mondanivalóm volna, nem vagy azonban elég erős hozzá." 3 (Ahogyan ezt mondta, abban éreztem egy árnyalatnyi szent humort...) 1Időnként az a kísértésem támad, hogy siessek imámmal, hogy hamar elővehessem füzetemet, és "írás" közben lehessek Jézussal. 2Azért használom a "pihenés" szót az "alvás" helyett, mert az "alvás" szót nem szeretem, mivel évekig "aludtam", mielőtt Jézus eljött és felébresztett. 3 Ján 16,12. |
