EGY KÖZÖMBÖS LÉLEKHEZ 1988. március 29. Vassula, a sötétben járó lelkek és a foltokkal szennyezett lelkek miatti aggodalmam megkeseríti Szívemet. Vassulám, ajtaja előtt állok, de nem nyit ajtót. Napi elfoglaltságai mellett nem marad hely Szabadítójának. Lelke egyre mélyebbre süllyed a sötétségben. Bár megadtam neki az értelem és a felfogóképesség kegyelmét, mégsem fog addig megváltozni, amíg nem engedi, hogy betérjek hozzá. Semmi mást nem kérek, csupán egy kevés tiszteletet, egy kevés szeretetet. Érted Vassula? 1 Örömmel teremtettem őt, de ha kirekeszt engem, hogyan tudhatná meg ezt? Igen, Vassula. 2 Szeress Vassulám, te megvigasztalsz, elégtételt nyújtasz azok helyett, akikben nincs irántam szeretet. ( Jézus ezt egy látogatónk miatt írta, aki családunkhoz tartozik és most néhány napig nálunk marad. Mivel hallott ezekről az üzenetekről, megkért, hogy megnézhesse. Beleolvasott egy kicsit a 17. füzetbe, azután ásítva letette. Majd azt mondta: "Úgy gondolom, ha majd nyugdíjba megyek, gondom lesz rózsáimra és lelkiéletemre; de most még nem érek rá." Arra kért, hadd figyelhessen meg engem írás közben. Ezzel kíváncsiságát akarta kielégíteni és megfigyelni a jelenséget. Visszautasítottam kérését. Senki sem figyelhet meg engem írás közben, csak az, akit Isten erre meghív Ez két alkalommal fordult elő, először egy különleges esetben, majd pedig Dhakában a Katolikus Karizmatikus Központban. Szent dolog ez, amit kíváncsisággal nem szabad megszentségteleníteni. 1 Jézus szomorú volt. 2 Sírva fakadtam, amiért Jézust ilyen szomorúnak láttam.