EGY KÖZÖMBÖS LÉLEKHEZ
1988. március 29.
Vassula, a sötétben járó lelkek és
a foltokkal szennyezett lelkek miatti aggodalmam megkeseríti Szívemet. Vassulám, ajtaja
előtt állok, de nem nyit ajtót. Napi elfoglaltságai mellett nem marad hely Szabadítójának.
Lelke egyre mélyebbre süllyed a sötétségben. Bár megadtam neki az értelem és a
felfogóképesség kegyelmét, mégsem fog addig megváltozni, amíg nem engedi, hogy betérjek hozzá.
Semmi mást nem kérek, csupán egy kevés tiszteletet, egy kevés szeretetet. Érted Vassula?
1
Örömmel teremtettem őt, de ha kirekeszt engem, hogyan tudhatná meg
ezt? Igen, Vassula.
2
Szeress Vassulám, te megvigasztalsz, elégtételt nyújtasz azok helyett, akikben nincs irántam
szeretet.
( Jézus ezt egy látogatónk miatt
írta, aki családunkhoz tartozik és most néhány napig nálunk marad. Mivel hallott ezekről az
üzenetekről, megkért, hogy megnézhesse. Beleolvasott egy kicsit a 17. füzetbe, azután ásítva
letette. Majd azt mondta: "Úgy gondolom, ha majd nyugdíjba megyek, gondom lesz rózsáimra és
lelkiéletemre; de most még nem érek rá." Arra kért, hadd figyelhessen meg engem írás közben.
Ezzel kíváncsiságát akarta kielégíteni és megfigyelni a jelenséget. Visszautasítottam kérését.
Senki sem figyelhet meg engem írás közben, csak az, akit Isten erre meghív
Ez két alkalommal fordult elő, először egy különleges esetben, majd pedig Dhakában a Katolikus
Karizmatikus Központban. Szent dolog ez, amit kíváncsisággal nem szabad megszentségteleníteni.
1 Jézus szomorú volt.
2 Sírva fakadtam, amiért Jézust ilyen szomorúnak láttam.
|