1988. március 29.

Jézus, ó Jézusom, mit feleljek azoknak a papoknak, akik gúnyosan mosolyognak, amikor a "jelenés" szót hallják. Tehetetlenek vagyunk¹ és nincs elég tudásunk az ilyen kijelentésekkel szemben. Jelenések? Az igazságot keressétek, de ne a jelenésekben!" Ezt egy katolikus pap mondta társamnak, Beatricenek. Nem tudott mit válaszolni, és én sem tudtam volna. Tehetetlenek vagyunk Uram!

Virágom, meg foglak győzni arról, hogy én vagyok az Igazság és Szavam² igaz, de enyéim közül sokan elfelejtették Szavaimat, szívük megkeményedett és a sötétségben keresnek. Írva van³, hogy az egész emberiségre kiárasztom Lelkemet, és gyermekeim újból jövendölni fognak. Álmot és látomást adok sokaknak, még a legutolsóknak is. Reményt keltek bennetek és bátorítalak, jeleimmel az égen és a Földön. Ezek az én mai jeleim.⁴ Megmondtam, hogy a gyermekek szájából halljátok meg az igazságot! Azoknak tehát, akik mai isteni műveimet elítélik, azt mondom: a ti hitehagyástok hozza rátok az ítéletet!⁵ Ti, akik nem hisztek és sivárrá tettétek kertemet, jöjjetek hozzám és tartsatok bűnbánatot! Jöjj gyermekem, szeretlek, fogadd békémet, táplálkozz velem, ragaszkodj hozzám, melletted vagyok .

Szeretlek Uram, dicsérjük az Urat!

Igyekezz megtartani és követni tanításomat! Én, az Úr, szeretlek. Bárhol tartózkodsz, ott én is jelen vagyok, mosolyogj tehát, ha rám nézel! Boldogok a szívükben egyszerűek, mert övék a mennyek országa. Az igazságosság fog uralkodni, és házam az egyszerűségben fog megújulni, tisztaságba fog öltözni. Engedd meg gyermekem, hogy beléd véssem isteni Szavaimat! Nem fogsz bennem csalatkozni, maradj Szívemben, és pihentesd meg Uradat a te szívedben!

Jézus, adj nekem erőt, hitet és szeretetet, hogy megtegyem akaratodat! Taníts meg arra, hogy engedelmeskedjek Neked, magamat pedig megalázzam! Taníts meg arra, hogy megbocsássak ellenségeimnek és szeretettel viszonozzam a rosszat!

Tanítalak Vassula . Igen⁶, mosolyogj rám, higgy jelenlétemben, légy hűséges hozzám, légy a tükörképem! Igen, Vassula, fáj a Testem, Szívem kellős közepében maradt a lándzsa hegye.

Uram, hol?

Szentélyem és alapításom legmélyén. Szentséges Szívem vérzik, fájdalmamban azon gondolkodtam, hogyan figyelmeztessem őket. Kelj fel leányom! Az Ecclesiának szüksége van rád, a hitehagyás és a gonoszság miatt házam sötétségbe borult. Az Ecclesia bűne miatt széledt szét nyájam. Felkiáltok keresztemen: Ó Péter!⁷ Azért jövök hozzád, mert tudom, hogy hűséges maradtál hozzám. Ó Péter⁸, tekints Szívemre!... Halld meg kiáltásaimat kedves lélek! Én, az Úr, nem találok szeretetet, sem szentséget azokban a káinokban. Sokan vannak. Pusztasággá tették házamat. Mivel fogják táplálni bárányaimat, ha üres a kezük? Semmivel sem tudják megkínálni őket, mert pusztasággá tették alapításomat. Imádkozz Péter, és felemellek, hogy felülről láthasd ezt a pusztaságot, és bevezetlek Szívem sebébe. Megmutatom neked a lándzsa hegyét. Szíved felkiált fájdalmában, ha meglátod. Péter, megadom neked a szükséges erőt és bátorságot, hogy kihúzhasd.

Jézus nagyon szenvedett. Amikor így szólt: "Légy a tükörképem"⁹, azt gondoltam, hogy ezzel befejeződött a mai üzenet. Felálltam, de néhány perc múlva megéreztem azt a különleges indíttatást, amit hívás alkalmával vagy előtte szoktam érezni. Megéreztem magamban Isten szenvedését, tudtam, hogy Tőle való, amit éreztem, mert áthaladt testemen, rám vetítődött. Hallottam fájdalmas kiáltását, ezért visszasiettem, bár alig láttam a szemembe toluló könnyektől. Jézus szenvedett és kínlódott, fájt Neki az, hogy mindezt kimondja és leírja.

1 Beatrice és én.
2 A Szentírás.
3 Joel 3,1-4; ApCsel 2,17-20
4 Jézus nagyon fölindult volt, szinte kiabált! Emlékeztetett arra, ahogyan a farizeusokra kiálthatott egykor a templomban.
5 Jézus nagyon haragos volt, egyre hangosabban kiáltott!
6 Rámosolyogtam .
7 A "Péter"-t így kiáltotta: Péééteeer, hosszan elnyújtva.
8 Ez inkább egy fájdalmas nyögés volt.
9 Két bekezdéssel előbb.