|
1988. február 4. Ma reggel olyan világosan látom Jézust! Időnként megrémülök, hogy mindez tévedés lehet. Lehet, hogy nem is látom Őt, csak úgy gondolom, hogy látom. Mégis, valahányszor kételkedem, Ő valahogyan mindig meggyőz engem, hogy mindez pontosan így van. Valóban Te vagy az Jézus?  Én vagyok, úgy láttál,
ahogy tanítottalak. Megmutatom neked Szívemet.
Írd le azt, amit látsz, és érezd
jelenlétemet!
Úgy érzem, hogy ezekben a pillanatokban Isten jelenlétébe emelkedem. Szeretném, ha sohasem múlna el ez a pillanat! Nincs szükségem semmi másra. Körülöttem minden olyan jelentéktelenné, lényegtelenné válik. Isten jelenléte tölt be minden üres sarkot. Betölt engem, és Vele eltelve úgy érzem, hogy semmiben sincs hiányom. Olyan ruhákban látom Jézust, ahogy a hagyományos ábrázolásokról ismerjük. Szinte hallom ruhája suhogását, lépését. Most bal oldalamon áll, miközben kis asztalom előtt térdelek, amelyen velem szemben áll a szent lepelről készült képmása, és a Szűzanya képe a gyermek Jézussal. Jézus két láb távolságra van tőlem. Szent Arca maga a szépség. Azt kérte, hogy nézzek rá. Megmutatta Szívét, egész mellkasa fényben úszott, világított, izzott a szeretettől. Helyes minden, mindent helyesen ismertél fel. Ó Vassula, Vassulám mennyire szeretlek. Drága lélek, akkor jöhetsz hozzám, amikor akarsz, Szívemet láttad. .
Kezdetben egy ideig elmondtam ezeket az imákat, de később elhagytam. A Szűzanya emlékeztetett arra, hogy folytassam. A figyelmeztetés óta rendszeresen végzem. Jézus megmagyarázta, hogy miként kell reggel hozzákészülnöm az íráshoz ezzel a három imával. Nem voltam biztos abban, hogy minden alkalommal el kell-e imádkoznom az írás előtt, ami naponta háromszor, négyszer is előfordulhat, és néha csak egy mondatot írok, vagy úgy gondolja-e, hogy naponta egyszer, bevezetésként imádkozzam. Vassula, gyűjtsd egybe
gyermekeimet, és olvasd fel azt az üzenetet, amelyet nemrég diktáltam neked.
1
Azt akarom, hogy olvasd fel nekik, szeretem őket és velük vagyok."Teremtésem, enyém vagy, ivadékom vagy. Szeretteim, én vagyok Szabadítótok, visszatértek-e hozzám, hogy karjaimba vessétek magatokat? Megbocsátom bűneiteket, jöjjetek és vegyétek Kenyeremet, ízleljétek meg Boromat! Ha megbánjátok bűneiteket, megbocsátok nektek. Figyeljétek Szívem dobbanását, minden egyes dobbanása hívás valamely lélek számáraVassula, felolvasod-e nekik ezt az üzenetet és a korábbiakat is? Igen Uram, felolvasom. 
1 Azt az üzenetet, amelyet Jézus 1986. október 14-én diktált, és az 1988. február 21-én tartandó találkozóra szánt. |
