SZOMJAZOM VASSULA 1987. október 1. Egész délelőtt egy látogatómmal voltam elfoglalva, aki kozmetikai készítményeket akart nekem eladni. Teljesen felesleges volt, csak időpazarlás. De egyik barátnőm küldte őt. Kicsim, szenvedélyesen szeretlek, én vagyok a te Kedvesed, akit nagyon szeretsz. Hogy miért Vassula? Ne húzódj vissza tőlem! Jól sejted. Megéreztem, hogy Jézus Szíve újra fellángolt és túlcsordult benne a szeretet. Szeretetem újra fellángolt, és amikor Én, aki vagyok, megengedem magamnak, hogy szeretetet kérjek, azt kívánom tőled, hogy csak értem élj, azt akarom, hogy rám szegezd tekintetedet, rám nézz, engem szeress, végy körül illattal, engem ékesíts, engem áldj, utánam vágyódj, értem lélegezz, csak kedvemért mosolyogj, mondd el nekem, mennyire szeretsz engem, Istenedet. Keresd, hogy miként vezethetsz másokat hozzám, oltsd el csillapíthatatlan szomjamat! Szomjazom Vassula! Szeretetre szomjazom, lelkekre szomjazom. Miért hozol nekem vetélytársakat, ne hozz több vetélytársat, ne hozz! Magasztalj engem! Bőséggel adtam neked. Nem akarsz-e elégtételt adni mindazért, amit adok neked? Sétáltam veled gyönyörűségem kertjében, megosztottuk egymással szépségét. Megosztottam veled örömeimet és szenvedésemet. Keresztemet tettem rád, amit megosztunk egymással. Megosztjuk aggodalmát, szomorúságát és fájdalmát. Megosztjuk szeretetét. Hiszen keblemre emeltelek, tápláltalak és gyógyítottalak! Úgy tettem veled, mint menyasszonyommal, megosztottam veled keresztemet, mint hitvesi ágyat. Nem nézel rám? Jézus arcára néztem. El tudnálak-e valaha is hagyni téged, virágom? Én szeretlek téged a legjobban. Maradj közelemben, figyelj, kötelékeinket most még szorosabbra veszem. Mintha hirtelen ötlete támadt volna, félbeszakította beszédét, bokáinkra mutatott, amelyek egymáshoz voltak kötve. Figyelj! Most még szorosabbra veszem kötelékeinket. Azt akarom, hogy még közelebb légy hozzám, azt akarom, hogy egy légy velem. Ki volt az első, aki téged kézen fogott? Hogyan Uram? Én voltam az első, aki téged megszentelt, és aki tekintetét feléd fordította. Vassula, magamnak teremtettelek téged. Hadd emlékeztesselek rá, hogy ki vagy. Nem vagy semmi más, mint por és hamu, és én végtelen könyörületemben keltettelek életre a halottak közül, emlékezz erre mindig! A pap eljött, és én megmutattam neki a kinyilatkoztatást. Azzal kezdte, hogy nem hitte el. Azután pedig tagadta Szűz Máriát, mint Szent Anyánkat, és sohasem hallott jelenésekről! Semmiféle lelki műben sem hitt. A szentképek ellen van. Valószínűleg azt hitte, hogy nem vagyok normális, vagy, hogy a gonosz lakik bennem. Vassula, én gazdag vagyok, de nagyon kevesen tudnak gazdagságomról! Nem vetettek-e meg, amikor testben voltam? Nem megvetéssel tekintettek-e rám? Nem neveztek-e istenkáromlónak? Nem vetettek-e el ugyanúgy, ahogy az építők elvetették azt a követ, amelyből szegletkő lett? Tisztelj engem úgy, hogy elfogadod a megvetést és a megaláztatást! Alázd meg magad, légy hozzám hasonló! Emlékszel? Nem mondtam-e, hogy szenvedések között kell szolgálnod engem? Nem mondtam-e, hogy nem lesz pihenésed? Fogadd el, amit neked ajánlok, ne ijedj meg attól, hogy megalázd magad. Vérző Szívem két csepp Vérét cseppentem szívedre, és az teljesen be fogja borítani. Jézus nagyon szomorúnak látszott, amint ezt mondta. Az én fájdalmam semmi sem volt az Övéhez képest. Enyhíteni akartam fájdalmát elfeledkezve a magaméról. Te, akit kezem szentelt meg, élj fényemben! Tanulj visszautasítottnak lenni! Úgy éreztem, hogy a Szűzanya van mellettem. Szűzanyám? Szűz Mária: Én vagyok. Gyújts nekem gyertyát Vassula és tedd jóvá hibáját! Kérd Jézust, hogy bocsásson meg neki! Megtennéd ezt nekem? Megteszem, Szűzanyám. Engesztelj kedves! Ne kételkedj Jézus műveiben! Tisztelj bennünket! Megteszem Szűzanyám.