1987. szeptember 15.

Jézus, nem bírom ki, hogy állandóan sebet ütnek Rajtad. Siess és távolítsd el a töviseket!

Ó leányom, megmutatom neked egyiket a másik után. Megmondom neked, hol találhatók, és az én erőmmel egymás után kihúzod őket. E tövisek helyére, amelyek megsebesítettek, csupán virágokat ajánlj fel nekem gyönyörűségem kertjéből. Mivel fényemben növekedtek, a Földön árasztják szét édes illatukat, így szépítik kertemet. A lándzsa hegye még mindig Szívem benső zugában van. Vassula, ezt is ki kell venni. Hatalmammal fogom kivenni. Most nem fogom őket megkímélni! Egyesítem bárányaimat (Garabandal gyermekeit) és mondd meg nekik, hogy "Én, az úr, megáldom őket."

1987. szeptember 17.

Vassula, elküldelek hozzá ¹ hogy halljon üzenetemről. Megkéred őt, hogy fogadjon téged? Megkéred őt, hogy vezessen téged garabandali gyermekeim megkeresésében?

Isten úgy érti, hogy adjon tanácsot nekem. Hirtelen, egyetlen pillanat alatt látomást láttam, amit az Úr adott. Démonok jártak a Földön, hogy tönkretegyék: olyan volt, mintha a száraz talaj, amelyen álltak, rázkódott és recsegett, majd a levegőbe emelkedett volna, mint egy ököl, szétzúzva őket, akik tehetetlenül, erőtlenül hátrahanyatlottak.)

Eljövök, hogy egyesítsem gyermekeimet és megáldjam őket.

1987. szeptember 18.

Ezen a pénteken találkoztam a görög pappal a görögkeleti templomban. Elmondtam neki mindent. Meghallgatott, és mindent elfogadott, amit mondtam. Most át akarja tanulmányozni a kinyilatkoztatást.