1987. szeptember 4.

Saját füzetembe Jézus olyan üzenetet adott, amely megijesztett. Felálltam és otthagytam az üzenetet. Később megint írni mentem, akkor Jézus megismételte ezt az üzenetet. Félni kezdtem. Gondolataim összezavarodtak, mint már előbb is. Azt kérdeztem magamtól és Istentől, hogy "miért én?" Miért kezdődött valójában ez az írás, miért érzem magam ennyire Istenhez kötve? Milyen voltam másfél éve, és milyen vagyok most? Az Igazságban élek, és mindenért felelősnek érzem magam, ami történik. Érzem, hogy Isten tetszésére kellene lennem. Aztán megint kételyek és kételyek, amelyek arra késztetettek, hogy próbára tegyem Jézust. Kételkedve mentem Hozzá. Ő tudta ezt. Azt kérdezte: "Mi történt?" És azt mondta, próbáljam meg újra - a kezemet irányítani. Saját dolgaimat készültem leírni, magam akartam kezemet irányítani. Küszködtem az írással, de nem ment. Akkor Ő azt írta: "Írj!" És arra késztette kezemet, hogy négyszer leírja: "Szeretet." Eközben azzal küszködtem, hogy kezemet leállítsam.

Szeretet vagyok. Emlékeztetlek rá, hogy válladra tettem keresztemet, a "Béke és szeretet" keresztjét. Fel! Fel! Emeld! Emeld fel! Leányom, tisztában vagy azzal, hogy miért neveltelek fel? Azért neveltelek fel, hogy egyesítsd Egyházamat. Oltár! Hiszen megmondtam, hogy a gyermekek ajkáról fogod meghallani az igazságot, és nem a tudósok ajkáról! Megmondtam, hogy a tudósok hallgatni fogják, és újra csak hallgatni, de nem fogják megérteni. Látják és újra látják, de nem fogják fel, mert szívük megkeményedett, bezárták fülüket és behunyták szemüket.

Vassula, a halottak közül keltettelek fel, és bölcsességgel tanítottalak. Ne félj, hanem haladj!

Jézus látomást adott önmagamról. Szemben álltam Vele, bizonytalannak éreztem magamat. Megfogta két kezemet, és mialatt hátrafelé lépkedett, magával húzva késztetett járásra.

Ó leányom, mennyire szeretlek téged! Virágom, minden, amit érzel, tőlem származik, haladj!

Úgy éreztem, mintha az első lépésekre tanítana, és ujjongtam

Vassula, a te félénkséged megigéz engem. Leányom, írd le ezt a szót: "Garabandal". Vassula, amikor felráztalak álmodból, az nem kizárólag a te felébresztésedért történt, hanem azért is, kedves, hogy alkalmas légy arra, hogy szolgálatomba állíthassalak. Amikor megtisztítottalak, az nem csak tisztulásodra volt, hanem azért is, hogy megérezd jelenlétemet, és jelenlétemben légy. Nemcsak azért veszlek igénybe, hogy leírd üzeneteimet és kívánságaimat, hanem, hogy leírjam áldásaimat garabandali kis gyermekeim számára. Azért jövök, hogy üzenetem számára dicsőséget szerezzek. Oltár, tartsd égve e lángot! Hatalmammal fogom helyreállítani Egyházamat. Szeress engem, ne inogj, támaszkodj rám és pihenj meg! Segítek neked haladni. Az óra közel, imádkozz velem!

"Atyám, végy karjaidba,
engedd, hogy megpihenjek közeledben!
Szentelj meg engem Atyám,
amikor befogadsz.
Így bocsásd meg bűneimet,
ahogy én megbocsátottam másoknak.
Dicsőség legyen Atyámnak, az Istennek.
Áldott légy! Amen."

Vassula, ne félj, írd le a szót: "Garabandal". Garabandal más jeleknek a folytatása. A garabandáli jelenések valódiak. Higgyetek mindnyájan, akik nem láttatok, higgyetek, higgyetek! Leányom, felhasználtalak arra, hogy rajtad keresztül megnyilvánulhassak. Édesanyám jelent meg kiválasztott lelkeim előtt. Igazság szólt az ő ajkukról, amit papi lelkeim közül sokan kétesnek minősítettek, néhányan pedig teljesen megtagadtak. Azért szólok rajtad keresztül, hogy e kételyt eloszlassam Garabandállal kapcsolatban. A garabandali jelenések hitelesek. Gyermekeim valóban látták Édesanyámat és hallották üzeneteit.

Vassula, egy még nehezebb megpróbáltatás ér majd téged, ami még Súlyosabbá teszi keresztemet válladon, és igazságosságom kelyhét még jobban megtölti. Előre figyelmeztettem a világot.

Istenem, valószínűleg igen kevesen tudnak erről az eseményről.

Ez igaz. Sokan azért nem tudnak róla, mert papi lelkeim kételyt és félelmet éreznek ezzel kapcsolatban. Kétkedésükkel tagadják meg mennyei műveimet. Elfelejtették, hogy mindenható vagyok. Megkeményedett szívük miatt elveszítették lelki érzékenységüket. Megvakulva, világosság és bölcsesség nélkül keresnek. Műveimet mindig egyszerű gyermekeknek adtam, és sohasem a tanultaknak. Az ő szemükben műveim szokatlannak tűnnek, de ez azért van, mert hozzám hasonlítják magukat. Az idők kezdete óta sohasem hagytalak el benneteket.

Értésemre adta, hogy a nekünk adott jelek figyelmeztetnek, hogy Ő jelen van közöttünk, és bátorítanak bennünket.

Vassula, emlékszel a farizeusokra?

Igen Uram.

Egy alkalommal azzal vádoltak, hogy Mózes törvénye ellen beszélek. Miben különbözik a mai helyzet attól? Azzal vádoltak, hogy összekeverem a dolgokat, és fellépek törvényük ellen. A Garabandal elleni támadások és a vele kapcsolatos kételyek nincsenek messze ettől. Hadd mondjam el, hogy azok, akik támadják a garabandali jelenéseket és üzeneteket, rajtam ütnek sebet. Ők a Testembe hatoló tövisek. Nem sokkal ezelőtt azt mondtam neked, hogy égi erővel juttatlak be vérző Testem mélyére. ¹. Azt mondtam, hogy ujjammal mutatok azokra, akik engem megsebeznek. Én vagyok Jézus Krisztus, Isten szeretett Fia. Vassula, ne félj, mert előtted állok.

1987. szeptember 6.

Jézus?

Én vagyok. Vajon elhagynálak-e valaha téged? Virágom, végy körül a szeretet koszorúival, gyűjtsd körém gyermekeimet. Hadd áldjam meg őket, én, aki vártam rájuk. Ezt az órát vártam, jövök, hogy üdvözöljem és megáldjam őket. Gyűjtsd össze áldott gyermekeimet, helyettem vedd őket karodba, helyettem dédelgesd őket, emlékeztesd őket ígéretemre, szeresd és egyesítsd őket! Jöjj közelebb hozzám, engedd, hogy bölcsességgel tanítsalak.