1987. augusztus 31.

Vassula, az éj csendjében jövök el, az óra már közel. Nem vagy egyedül. Úgy tűnik, hogy a világ elfeledkezett jelenlétemről. Isten vagyok, de hányan gondolnak rám? Igen kevesen.

Csillagos éjszakát láttam, csend volt, és a csillagok mögött ott éreztem Isten tekintetét, amely rajtunk nyugodott.

Maradj ébren, mert az éj csendjében szállok le. Terveimet kigondoltam még mielőtt megteremtettelek volna, kicsim. Magamhoz emellek és mutatok neked valamit. Most pihenj meg, kedves!