Újra Svájcban, 1987. augusztus 4.

Szinte félek, mert sejtem, hogy mi az, ami most velem történik. Ez lenne az a beleérzés, amiről Isten beszélt a múlt héten?

Istenem?

Én vagyok, kedves.

Helyesen értelek Téged Uram?

Helyesen értesz!A Szeretet tükröt készít belőled, mely visszatükrözi mindazok gyötrődését, akik szenvednek. Így fogod érezni fájdalmaikat és szenvedésüket, mintha sajátodlenne. Amikor valamilyen szenvedésről hallasz, vagy szenvedést látsz, vagy valaki nagy bajban van, én, az Úr, felajánlom neked azt a kegyelmet, hogy éppúgy érezd e szenvedéseket, mint ahogy a szenvedők érzik. Így tudsz teljesen azonosulni sebeikkel, és valóságosan átélheted azt, amit éreznek. Vassula, kedves, együttérzésed révén, amelyet adok neked, óriási segítséget nyújthatsz nekik. Te is szenvedsz, amikor ők szenvednek. Amennyiben visszautasítod, akkor én magam foglak emlékeztetni rá, egészen addig, míg részt nem vállalsz szenvedésükből.

Ó Istenem, vajon elviseli mindezt az én szervezetem? Nem mintha lelkem lenne gyönge, hanem a testem...

Ne feledkezz meg arról, hogy elegendő erőt adok testednek és lelkednek mindvégig. Kicsim, hidd el nekem, ez kegyelem. Így szeresd gyermekeimet, ahogy én szeretem őket. Légy az én tükörképem! Légy összhangban velem is és velükis! Szeretlek, és magasztos szeretetből adom neked ezt a kegyelmet. Ne fáradj el, jöjj, rád árasztom szeretetemet, neked adom szögeimet.Érezz meg minden szenvedést!Leányom, megteszed-e értem mindezt?

Igen Uram, ha ez a Te kívánságod.

Jöjj, a Szeretet vezet téged.

Sejtettem ezt, és pedig ezért: három napja két gyermeket mutattak a TV-ben, akik a föld alá kerültek és meghaltak. Sajnáltam e gyermekeket és a szülőket. Imádkoztam a szülőkért. Másnap a kanadai tornádóról készült felvételeket mutatták. Megrettent emberek beszéltek róla, még mindig félelemmel. Aznap éjjel imádkoztam értük is. Sajnáltam őket, de nem úgy, mintha bőrükben lettem volna. Isten hirtelen rámvetette átható sugarát. Éreztem, hogy átjárja mellkasomat és hátamon át távozik. Égetett és nagy fájdalmat keltett bennem, ki akartam rohanni, hogy vizet igyak. Mintha lángokban álltam volna. Aztán később, amikor elaludtam, eleven képet mutatott arról, hogy miképpen kellett volna éreznem. Álmomban saját fiam halt meg. Felébredtem aggodalmamban. Isten azt mondta nekem, hogy most, amikor e rettenetes aggodalomban vagyok, azonnal imádkozzam a szülőkért, akik elvesztették gyermeküket. Forrón imádkoztam értük, mintha gyermekeik az enyéim lettek volna. Elaludtam, és Isten azonnal új képet mutatott saját magamról, mintha én lettem volna a tornádó foglya. Rettenetes halálfélelmen mentem át. Újból felébresztett, és megkért, hogy imádkozzam azokért, akik ezt átélték. Forrón imádkoztam, mivel még e katasztrófa élénk hatása alatt álltam.