Stockholm, 1987. július 27.

Az elhagyatottság érzésével jövök, úgy érzem, Isten nincs már olyan közel, mint korábban.

Ne bánkódj Vassulám, mindent megmagyarázok neked, melletted vagyok!

Stockholm, 1987. július 28.

Még mindig az elhagyatottság érzésével.

Jézus, úgy félek attól, hogy félrevezetem az embereket, ha elmondom nekik, hogy Időnként úgy érzem, kezeddel megsimogatod fejemet. Lehet, hogy tévedek? Rettenetes lenne, ha tévednék!

Ne bánkódj! Higgy megváltó Szeretetemben!Régebben is oly sokszor megsimogattalak, akárcsak most. Nem Vassula, nem képzelődtél, én vagyok az, Jézus.

Stockholm, 1987. július 29.

Még mindig ezzel az elhagyatottság-érzéssel.

Jézus?

Én vagyok.Megmondtam neked, hogy kötelékeim örök kötelékek, mitől kell félned? Tévedsz, ha azt gondolod, kevesebbet vagyok veled azért, mert nem veszlek annyiszor igénybe, mint régebben. Vagy, hogy elfelejtettelek, vagy hogy haragszom rád. Nem, nem Vassula, nem ez az oka, szeretetem nem változott; nem hagytalak el. Továbbra is részesítelek sugalmazásaimban.

Stockholm, 1987. július 30.

Még most is aggódom. Miért nem érzem Istent úgy, mint azelőtt?

Jézus?

Én vagyok. Jöjj,nézz rám! Nézz, igen!

Isten szemébe néztem és elérzékenyültem.

Tekintet nélkül arra, hogy mi vagy, nem emeltelek-e fel és nem helyeztelek-e Szívembe?Vassula, Vassulám, elhagynálak-e valaha?

Jézus ezt olyan gyengéden mondta nekem, ahogy csak Isten képes szólni.

Fontold meg,Szeretet vagyok, és amíg el nem jövök, hogy megszabadítsalak, addig is elárasztalak szeretetemmel.Ela thipla mou, imé o Christos. ¹

Jézus igyekezett megnyugtatni, és valamivel jobban éreztem magam.

Stockholm, 1987. július 31.

Vassula, jöjj, rávilágítok arra, mennyire alaptalanul félsz attól, hogy elhagyhatlak.A belelátásra tanítalak. Ne tekintsd ezt részemről úgy, mintha elhagytalak volna. írd! Kegyelmemet adom neked, hogy magasabbszintu elmélkedésre juss, ugyanakkor megtisztítom lelked, e magasabb képesség számára. Biztosítalak kedvesem, hogy mindig veled vagyok, sohasem vagyok messze tőled. Irántam való szeretetre indítalak és megerősítelek téged.Ennek eredménye mélyebb odaadás és irántam való teljesebb szeretet lesz.

Vassula, arra vágyom, hogy eljuss az elmélkedés e magasabb fokára. Növekedned kell! Kedves, Űzd el elmédből a kétkedés minden árnyékát, azokat az árnyékokat, amelyek félelmet keltenek benned. Azt akarom, hogy haladj! Azt akarom, hogy lelked elérje a tökéletességet és a tisztaságot. E magasabb és tisztultabb fény felé akarom vezetni lelkedet. Miután lelked így megtisztult, olyan erényeket tud majd felajánlani nekem, melyeket tökéletesség és tisztaság hat át.

Az elmélkedésből el fogsz jutni a szemlélődésmagasabb fokára. A szárazság és elhagyatottság, amely azt érezteti veled, hogy "mindennek vége," azért van, mert megvontam tőled fényem egy részét. Mégse félj! Örülj, hogy érzed a különbséget. Azzal, hogy fényem egy részét megvonom tőled, felfokozom benned a vágyat, hogy keressengem, és így tisztultabb fényt áraszthatok elmédbe. Fény nélkül sose hagylak, mindig lesz számodra annyi, hogy lásd és követhesd. Ez ment meg az elbotlástól. Én adtam neked ezt az erőt, hogy továbbra is keress engem forróbban, mint valaha!Keresd bennem vágyaimat, Vassula. Soha többé nem hagylak el, mert mennyei Atyád vagyok, aki növelni akar és virágba akar borítani téged. Ezek az én útjaim. Ne félj, de légy éber! Sose aludj el, mindig keress!Tőlem fogsz tanulni, mert Tanítódvagyok. Szeress engem Vassula, mosolyogj rám, amikor látsz, és fogd meg a kezem, amikor feléd nyújtom! Fogadd békémet, és bízzál bennem!Jöjj, szeretlek.

Ó Atyám, köszönöm, hogy könnyítesz rajtam, és mindezt megmagyarázod. Köszönöm minden tanításodat. Szeretlek!