Most, hogy Önökkel együtt itt vagyok Jeruzsálemben, ahol az idő beteljesedésekor megszületett az Egyház, és ahová (eszkatológikus szempontból) a vándorló Egyház visszatérőben van, inkább valamiféle elmélkedést vagy inkább imát kínálok fel Önöknek, ahelyett, hogy előadást tartanék. Szívből fakadó imát szeretnék felajánlani Krisztus egyetlen Egyházért, melyet a Fiú az Atya örök terve szerint beteljesített: Az apostolok példájára szeretnék hivatkozni, akik Jézus édesanyjával együtt azért gyűltek össze, hogy állhatatosan imádkozzanak.

Igen, testvéreim, azt hiszem, ahelyett hogy elvessznénk a hasztalan eszmecserékben. Krisztus jelenlegi egyházainak különbözőségeiről és esetleges összeegyeztethetőségükről, az ökumenizmus szempontjából hasznosabb lenne, ha mi is a Szentlélek szándékaira hagyatkoznánk. Kérjük meg Őt a gyermek egyszerűségével, hogy ismertesse meg velünk terveit, vagy ami esetleg még rejtve van értelmünk előtt, hogy milyennek is kellene lennie ennek az öröktől fogva kigondolt Egyháznak. Mindnyájan ehhez az egyetlen Egyházhoz akarunk tartozni, és csakis az Atya, a Fiú és a Szentlélek által bemutatott példa szerint akarjuk alakítani cselekedeteinket és hitünket.

Krisztus egyetlen Egyháza már az Ószövetségben, az ember megteremtésekor kezdett formát ölteni és épülni, majd később kinyilatkoztatott az idő beteljesedésekor. Ezen idő beteljesedésének kétezredik jubileumát ünnepeljük most.

A Teremtés 3,15-ben olvassuk, hogy ősszüleink bűnbeesése után ezt mondta Isten a kígyónak: “Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, ivadékod és az ő ivadéka közé: Ő széttiporja fejedet, te pedig a sarkát mardosod.”

Az asszony az Egyház, az asszony Mária: az ő ivadéka Krisztus, aki felbonthatatlan egységet képez misztikus testükben: az Egyházban, mely mindnyájunkat felölel.

Az Izajás 7.14-ben pedig ez áll: “Ezért az Úr maga ad majd nektek jelet. Íme, a szűz fogan, és fiút szül, s nevét Emmánuelnek fogja hívni.” Majd az Izajás 11.1 azt mondja Krisztusról, hogy “vessző kél majd Jessze törzsökéből”, azután felsorolja a mag minőségét, amely majd sarjat hoz, és amint majd e sarj viselkedni fog: ”Rajta nyugszik az Úr lelke, a bölcsesség és az értelem lelke, a tanács és az erősség lelke, a tudásnak és az Úr félelmének lelke; és kedve telik az Úr félelmében. Nem a szerint ítél majd, amit a szem lát, és nem a szerint dönt, amit a fül hall, hanem igazságosan ítéli majd a gyengéket, és méltányosan dönt a föld szegényeinek érdekében.”

Mindez azt beszéli el nekünk, hogy milyen hatalmas az Isten az ő kenózisában (isteni természetéről való lemondásában megtestesülése által), melyről Pál ezt írja a Filippi 2,5-8-ban: “…Ugyanazt az érzést ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban is megvolt, aki isteni mivoltában nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amelyhez, mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette önmagát, szolgai alakot vett fel, és hasonló lett az emberekhez, külsejét tekintve úgy jelent meg, mint egy ember. Megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig…”

Isten nagysága abban áll, hogy lealacsonyította magát, hogy egy asszonytól szülessen, mint bárki más. Azáltal, hogy vérkapcsolatba került velünk, Mária felmagasztalódik: ő, az emberiség leánya, akit az Atya már az idők kezdetétől fogva előkészített feladatára, és akit felékesített a kegyelem összes ajándékával. Bár közülünk való volt, Isten anyjává lett, és ezáltal bensőségesebben működött közre Isten tervével az ő új családjával, az Egyházzal kapcsolatban.

Az Izajás 11,6-9 elbeszéli, miként fog megváltozni a kapcsolat az ember és az élőlények között, amikor majd “tele lesz a föld az Úr ismeretével, mint ahogy a vizek betöltik a tengert. Ez történik majd azon a napon… Akkor majd a farkas a báránnyal lakik és a párduc a gödölyével heverészik; a borjú és oroszlánkölyök együtt híznak, és kisgyermek terelgeti őket…. És az emberek …nem ártanak, és nem pusztítanak sehol szent hegyemen…”

Azután megemlíthetjük az Ózeás, Izajás és Mózes öt könyvében foglalt jövendöléseket és lírai verseket – hogy csak néhányat idézzünk -, melyek mind-mind Jézus Krisztusnak arról az Istenéről beszélnek, aki szenvedélyesen és féltékenyen készíti elő népét egyetlen Fiának fogadására, amikor majd megszületik a szűztől az idők beteljesedésekor. Lépésről-lépésre egyre szorosabb szövetségre lépett népével.

Ezt mondja Noénak a Teremtés 9,8-16-ban: “Íme, szövetséget kötök veletek és utódaitokkal… szivárványomat a felhőkbe helyezem, s az lesz a jele a szövetségnek közöttem és a föld között. Amikor ugyanis felhőkbe borítom az eget, feltűnik a felhőkben szivárványom, és megemlékezem szövetségemről, amelyet veletek kötöttem és az összes testet éltető élő lélekkel kötöttem…” Isten tehát kinyilatkoztatta nekünk, hogy mindig is családjának tekintette az Egyházat, amelyért odaadta magát, és amellyel meg szeretné osztani a Szentháromságban is megélt szeretetteljes életét.

Ábrahám barátjának, nekünk pedig hitbéli atyánknak pedig ezt mondta a Teremtés 15.1-21-ben: “Ne félj, Ábrám, én az oltalmazód vagyok, és igen nagy lesz a jutalmad!….aki a te ágyékodból származik az lesz a te örökösöd’… Majd kivezette a szabadba, és azt mondta neki: ’Nézz fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha tudod: éppen ennyi lesz az utódod is!’… Én vagyok az Úr, aki kihoztalak a káldeai Úrból, hogy neked adjam ezt a földet birtokul.”… Ezen a napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal. ’Utódodnak adom ezt a földet’…”. Majd később, a Teremtés 17,1-9-ben így folytatja Isten: “Én vagyok a Mindenható Isten: járj előttem, légy tökéletes, és én szövetséget szerzek közöttem és közötted, és nagyon megsokasítalak… Ez az én veled kötött szövetségem: sok nemzet atyja leszel. Ne is legyen többé Ábrám a neved, hanem Ábrahámnak hívjanak, mert sok nemzet atyjává rendeltelek! Nagyon megsokasítalak, és számos nemzetté teszlek; királyok származnak majd tőled. És azt a szövetséget kötöm meg közöttem és közötted, és utódaid között, nemzedékről - nemzedékre örök szövetségül, hogy Istened leszek neked, és utánad a te utódodnak…”

A Második Törvénykönyvben az Úr Mózes ajkán keresztül beszél népéhez (Mtörv 5,1-14): “… Halld, Izrael, azokat a szertartásokat és rendeleteket, amelyeket ma fületek hallatára elmondok: tanuljátok meg őket, és cselekedjetek szerintük. Megtanítom fiaitokat és fiaitok fiait is. Emlékezz arra a napra, amikor megjelentél az Úr, a te Istened előtt a Hóreben, amikor azt mondta az Úr neked: Gyűjtsd egybe a népemet és én hallatni fogom szavamat, hogy megtanuljanak félni engem ameddig a földön élnek, és hogy megtanítsák fiaikat is… Az Úr színről - színre szólt hozzánk a hegyen, a tűz közepéből. Hallottátok szavát, de nem láttátok, csak egy hangot hallottatok. Szövetséget kötött veletek, és megparancsolta, hogy engedelmeskedjetek, azaz tartsátok be a tíz parancsolatot, melyet két kőtáblára írt…” (Mtörv 5 9-14)

Később, a Sínai hegyen így szólt Mózeshez az Úr: “…Vágj magadnak két ugyanolyan kőtáblát, mint az elsők voltak, hogy rájuk írhassam igéimet…” Azután elvonulva Mózes előtt, ezt mondta neki az Úr: “Én, az Úr, irgalmas és kegyes Isten vagyok, aki hosszan tűrő, nagy könyörületességű és hűségű vagyok, és aki irgalmasságot gyakorol ezer nemzedéken át, megbocsát gonoszságot, vétket és bűnt… Szövetséget kötök Izrael népével: mindenki láttára olyan jeleket fogok művelni, amilyeneket még nem láttak a földön… Vigyázz azonban mindarra, amit ma megparancsolok neked!…” (Kiv 34, 1-11)

Azután az Úr szomorúan emlékeztet minket szőlőskertjére, melyet nemes szőlővel ültetett be. Erről Izajás 5,1-17 verse tanúskodik: “Szőlője volt kedvesemnek termékeny hegytetőn; körülásta, és a kövektől megtisztította, majd beültette nemes szőlővel. Közepén tornyot épített, sajtót is vájt benne… Bizony, a Seregek Urának szőlője Izrael háza, és Júda férfiai pedig az ő gyönyörű ültetvénye.”

Majd az Ózeás 2,4-22-ben az Úr hűtlen hitvese iránt érzett szeretetéről olvashatunk, mely hűtlen hitves Isten bálványokhoz fordult népét képviseli: “Ezért én majd magamhoz édesgetem, és kiviszem a pusztába, hogy szívére beszéljek… Akkor majd – mondja az Úr – ’Férjemnek’ hív ő engem, és nem mond többé ’Baálnak’… Azon a napon majd szövetséget kötök kedvükért … És eljegyezlek magamnak örökre… hűséggel és törvénnyel, jósággal és szeretettel és ismerni fogod az Urat.”

És ezután elérkezünk az Újszövetséghez, melyben megvalósul a csodák csodája, Krisztus megtestesülése, a felbonthatatlan szövetség Isten és az emberiség között.

A Jelenések könyvében a mennyei Jeruzsálemről kapunk leírást, ahol majd minden ígéret beteljesedik: “Láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet Istentől leszállni az égből, mint a férjének felékesített menyasszonyt… Velük fog lakni, s ők az ő népe lesznek Maga a velük levő Isten lesz az ő Istenük. Isten letöröl majd a szemükről minden könnyet,… mert az elsők elmúltak.” (Jel 21,2-4)

Azután Szent Pál Effezusiaknak és Kolosszeieknek írt levelében számos utalás történik arra vonatkozóan, hogy mik jellemzik Isten egyetlen családját és Krisztus Egyházát, és hogy milyennek kell lennie.

Az Effezusiaknak írt levél 1,3-23-ban olvashatjuk: “Áldott legyen Urunknak, Jézus Krisztusnak Istene és Atyja, aki Krisztusban minden mennyei, lelki áldással megáldott minket. Mert kiválasztott minket őbenne a világ megteremtése előtt, hogy szentek és szeplőtelenek legyünk előtte a szeretetben. Eleve arra rendelt minket, hogy fiaivá fogadjon Jézus Krisztus által, akaratának jóságos tetszése szerint… Megismertette velünk akaratának a titkát jóságos tetszése szerint, amelyet elhatározott benne az idők teljességének megvalósításáról: hogy Krisztusban, mint Főben, újra összefogjon mindent, ami az égben és ami földön van. Benne részesei is lettünk az örökségnek… megkaptátok a megígért Szentlélek pecsétjét, aki foglalója örökségünknek… Világosítsa meg lelki szemeteket, hogy tudjátok, milyen reményre hívott meg titeket… Mindent a lába alá vetett, s megtette őt mindenek fölött álló főnek az egyházban, amely az ő teste, és annak a teljessége, aki mindent mindenben betölt.”

A Kolosszeieknek írt levél 1,9-29-ben pedig ez áll: “mi is, attól a naptól kezdve, hogy hallottunk rólatok, szüntelenül imádkozunk és könyörgünk értetek, hogy az ő akaratának az ismerete teljes legyen bennetek, minden lelki bölcsességgel és megértéssel együtt, és az Úrhoz méltóan éljetek, mindenben az ő tetszése szerint, hogy minden jócselekedetben gyümölcsöt hozzatok, és gyarapodjatok Isten ismeretében. Erősítsen meg titeket dicsőségében hatalmából minden erővel, hogy végig kitartsatok, és béketűrők legyetek. Örömmel adjatok hálát az Atyának, aki méltókká tett titeket arra hogy nektek is részetek legyen a szentekkel a világosságban. Kiragadott minket a sötétség hatalmából, s áthelyezett szeretett Fiának országába. Benne van a mi megváltásunk, a bűnök bocsánata. Ő a láthatatlan Isten képmása, és minden teremtmény elsőszülöttje… Minden őáltala és őérte teremtetett… Ő a testnek, az egyháznak a feje… Úgy tetszett az Atyának, hogy benne lakjon az egész teljesség, és hogy általa engeszteljen ki magával mindent, ami a földön és a mennyben van, azáltal, hogy békességet szerzett keresztjének vérével… Most pedig örömest szenvedek értetek, és kiegészítem testemben azt, ami hiányzik Krisztus szenvedéseiből, testének, az egyháznak javára, amelynek én szolgája lettem az Istentől értetek kapott tisztségnél fogva, hogy teljesen érvényt szerezzek Isten igéjének, a titoknak, amely századok és nemzedékek óta el volt rejtve, de amelyet most kinyilatkoztatott szentjeinek… Mi Krisztust hirdetjük, amikor minden embert intünk és tanítunk teljes bölcsességgel, hogy minden embert tökéletessé tegyünk Krisztusban.” (az egyetlen Krisztusban, aki osztatlan)

Az 1. Korintusi levél 12,4-14-ben pedig ezeket tanítja Szent Pál: “A kegyelmi ajándékok különfélék ugyan, de a Lélek ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. És az erőmegnyilvánulások is különfélék, de Isten, aki mindezt mindenkiben cselekszi, ugyanaz. A Lélek megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon vele… Ezt mind egy és ugyanaz a Lélek műveli, mindenkinek úgy adva részt, ahogy akarja. Amint a test egy, bár sok tagja van, a testnek pedig minden tagja, bár sok, mégis egy test, úgy Krisztus is. Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté keresztelkedtünk, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájunkat egy Lélek itatott át. Mert a test sem egy tag, hanem sok részből áll…”

Ez arra figyelmeztet minket, hogy gondoljuk csak meg: ha az Egyház Krisztus teste, és ha ez a test különböző tagokból áll, akkor az Egyházban - annak élő részeként - mindenki aktív együttműködésre van elhívva. Mivel az ökumenizmus a témánk, nekünk talán még inkább tudnunk kell, hogy bár ugyanazt a hitet sokféleképpen ki lehet fejezni, de csak egy Szentlélek van és Krisztusnak is csak egy teste van.

Tegyük fel hát magunknak a kérdést: tudjuk, hogy négy vagy annál is több milliárd ember nem ismeri Isten szavát és semmit sem tud az evangéliumról. Nem lehetnénk hát számukra mi a legfőbb tanúk, ha végre sikerülne egységre jutnunk egymással?


Péter elsősége

Miután az Ó- és az Újszövetségben bemutatott egyházról és Isten Igéjéről beszéltem, most Péter elsőségéről szeretnék szólni Krisztus egyetlen Egyházában. II. János Pál pápa ökumenikus párbeszédről szóló beszédére támaszkodom, melyet ez év február 22-én Péter Székfoglaló ünnepén tartott.

Attól a pillanattól kezdve, hogy Krisztus életet adott Egyházának, azt akarta, hogy látható hierarchikus szerkezete legyen, melynek megalapításával az apostolok vezetőjét, Pétert bízta meg, aki a többi apostollal, az apostolok kollégiumával együtt táplálja majd a rábízott nyájat.

Azt akarta, hogy Egyháza új parancsán, azaz mások szolgálatán alapuljon. E szolgálatot Nagycsütörtökön be is mutatta tanítványainak: János 13.12-15 “Én, az Úr és a Mester megmostam a lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.”

Arra a fajta tekintélyre is példát ad, amelynél a hatalom a szolgálatban nyilvánul meg, mert aki a legnagyobb, az legyen mindenki szolgája. Lukács 22,24-26 : “Versengés támadt köztük arról, hogy ki a nagyobb közülük. Erre azt mondta nekik Jézus: ’A nemzetek királyai uralkodnak a népeken, és akiknek hatalmuk van fölöttük, jótevőknek hívatják magukat. Ti azonban ne így tegyetek, hanem aki nagyobb köztetek, legyen olyan, mint a legkisebb, és aki elöljáró, legyen olyan, mint a szolga. ’”

Arra emlékeztette tehát apostolait, hogy Egyházát nem lehet láthatóvá tenni, ha hiányzik a két alapfeltétel: hatalom mások szolgálata által, és áldozatkész kölcsönös szeretet.

Krisztus különleges, a világ előtt is látható jelekkel kívánta felruházni pásztorai életét és szolgálatát. Urunk, Jézus Krisztus oly sok tanítása és óhaja tanúskodik erről. Minden jelenlevőt arra kérek, hogy szegényes szavaimmal elmondva most hallgasson meg néhányat ezek közül, ki-ki a kapott hivatása szerint:

Arról ismeri meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymás iránt!

Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű!

Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes, mert ő felkelti napját a gonoszokra és a jókra egyaránt!

Legyetek irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas!

Legyetek egy szív és egy lélek, hogy elhiggye a világ!

Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket!

Tegyetek tanúságot az Egyházamban jelenlévő és tevékeny Szentháromság szeretetéről, emlékezve arra, hogy úgy szerettelek titeket, ahogy az Atya szeretett engem!

Szeressétek és adjátok oda életeteket ellenségeitekért!

Kerüljük, hogy csak azt halljuk meg, ami kedves a fülünknek, és buzdítsuk helyes értékrendre testvéreinket, ahogy azt a Timóteus 1,13-14-ben is olvashatjuk!

Jusson eszünkbe, hogy úgy imádkozzunk, ahogy Pál tanít az Efezusi 3,14.16-ban: “Ezért hajtom meg térdemet az Atya előtt, akitől minden nemzetség nevét nyerte a mennyben és a földön: Adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy megerősödjetek benső emberré az ő Lelke által, hogy Krisztus a hit által a szívetekben lakjék…”

Kedves barátaim! A mi időnkben nagyon fontos, hogy nyíltan állást foglaljunk az Igazság mellett, hogy akik nem értik gondolkodásmódunkat, ne tartsanak minket olyanoknak, mint akik bár az Egyházhoz tartoznak, mégis Krisztus igazsága ellen harcolnak.

Fülöp Cézáreában tárul fel előttünk teljességében az a típusú Egyház, amelyet az Atya és Krisztus alapítani akart. Ehhez szilárd alapelveket is kaptunk, melyeket – módszer- és kifejezésbeli különbségeinken túlmutatva – mindazoknak meg kell valósítaniuk, akik Krisztus egyetlen Egyházához tartozónak vallják magukat.

A cézáreai szentbeszédben (Mt 16,13-19) a Szentháromság mindhárom személye részt vesz Krisztus egyetlen, Péterre alapozott Egyházának megalapításában. Arra a Péterre, akit Krisztus már első találkozásukkor Egyháza fejévé választott a Szentlélek által. (Jn 1,41-42): “Boldog vagy, Simon, Jónás fia! Mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én Atyám, aki a mennyekben van.“

És miután a Szentlélek kijelölte Pétert, Jézus elmagyarázza Egyházával kapcsolatos tervét, majd rögtön megnyugtatja őt, hogy az Atya mindig meg fogja védeni az Egyházat: “…Én pedig mondom neked: Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is.“

Ezzel kapcsolatban II. János Pál a következőket mondja: “Isten Igéje elgondolkodtat minket arról, amit Krisztus Péternek és Péterről mondott. Péter szolgálata, – melyben mindnyájatok elhívást kapott az együttműködésre saját tevékenységi köre szerint –, egy családba egyesít minket… Az Egyház Péter hitvallásán ‚te vagy a Krisztus‘ és Jézus ‚te Péter vagy…‘ kijelentésén alapul. Ez az alapítás legyőzhetetlen, sohasem lesznek képesek erőt venni rajta a gonosz hatalmak, mert védelméül mennyei Atyánk akarata szolgál. Péter Székfoglalása, melyet ma ünneplünk, nem emberi bizonyosságon alapul, ami hús és vér, hanem Krisztuson, aki a szegletkő.“

Miután Krisztus kiválasztotta, Péter lassan megtanulja, hogy a szolgálat, melyre kijelölték, a következőket várja el tőle:

- ne bízzon az ember erejében: “Péter ezt mondta neki: ‚Ha mindenki megbotránkozik is benned, én nem fogok!‘ Jézus azt felelte neki: ‚Bizony, mondom neked, te még ma éjszaka, mielőtt a kakas háromszor megszólal, háromszor is megtagadsz engem. ‘…‘ Simon, alszol? Nem tudtál virrasztani egy órát? Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan kész, de a test erőtlen.‘…“ (Mk 14.28) “Akkor az Úr hátrafordult, és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, hogy azt mondta neki: ‚Mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor is megtagadsz engem.‘ Ekkor kiment, és keservesen sírni kezdett.“ (Lk 22,61-62)

- higgyen abban, hogy maga Isten vezeti az Egyházat Péter által.. “Íme, én magam keresem fel juhaimat és viselem gondjukat. …. Én magam legeltetem juhaimat, és én pihentetem meg őket!“(Ez 34,11-15)

- higgyen abban, hogy az Egyház nem fog elbukni, mert ezért Krisztus imádkozott és ma is imádkozik: “…Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert ők a tieid. … Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, hogy egy legyenek, mint mi. … De nem csupán értük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő szavuk által hinni fognak bennem, hogy mindnyájan egy legyenek; ahogyan te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned, úgy ők is egy legyenek mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.“ (Jn 17,1-23)

Csupán annyit kér Jézus Pétertől, hogy erősítse meg testvérei hitét és hogy adják át magukat a teljes szeretetnek. “Simon, Simon! A sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy meg ne fogyatkozzék a hited, és egykor megtérve, megerősítsd testvéreidet.“ (Lk 22,31-34) “Simon, János fia, szeretsz-e engem?‘ mire ő azt felelte: ‚Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek.‘ Jézus ekkor így szólt: ‚Legeltesd juhaimat!“ (Jn 21,15-18)

A pápa szavai: “Az első olvasmányban, Ezekiel próféta Izrael pásztoraira vonatkozó jövendölése erőteljesen érzékelteti Péter szolgálatának pásztori természetét, előre vetíti a Római Kúria szolgálatának természetét, melynek pontosan az a küldetése, hogy együttműködjön Péter utódjával a Krisztus által rábízott feladat ellátásában, azaz, hogy segítse legeltetni Krisztus nyáját.“

A mennyei Atya “én magam“ szavai a legfontosabb szavak itt, mivel kifejezik, hogy Isten az eltökélt kezdeményező, ő maga vigyáz majd népére, amikor elküldi egyetlen Fiát, a Jó Pásztort, hogy legeltesse az ő nyáját.

Isten tehát elküldte őt, hogy egybegyűjtse szétszóródott gyermekeit, és ő, mint szelíd bárány, mint szenvedő áldozat, odaadta magát. Jézus, mint Pásztor, példát mutatott Péternek és a többi apostolnak, akik megtanulták felismerni és utánozni őt míg vele voltak és messiási szolgálatában osztoztak vele.

Vigasztaló bizonyságul Krisztus megígérte, hogy Péter szolgálata nem az ember erején és képességén fog alapulni, hanem az ő Atyához intézett imáján, amikoris azért könyörgött az Atyához, hogy ne gyengüljön meg Péter hite.

Bűne és korlátai ellenére Krisztus Pétert választotta és hívta el arra a rendkívüli feladatra, hogy alapja és támasza legyen az Egyház látható egységének, és hogy erősítse testvéreit a hitben.

Amikor aztán Pünkösdkor Máriával és a többi tanítvánnyal együtt imádkozva vár Péter a Szentlélek felkenésére, kijelenti, hogy ez az összejövetel az első megnyilvánulása annak az Egyháznak, melyet Isten elrendelt.

II. János Pál e szavakkal fejezi be beszédét: “Szent Szűz, te aki imáddal jelen voltál a születő Egyház első lépéseinél, kérlek, őrizd utunkat… Miként Péter számára, a mi számunkra is eszközöld ki Krisztus szüntelen segítségét.“

Mielőtt befejezném, szeretnék még egy-két gondolatot felvetni azzal kapcsolatban, hogy egyházi életünk gyakorlata alapján, vajon közel járunk-e az Egyház e mintájához, ahhoz a mintához, melynek az a feladata, hogy Péterrel az élén szolgálja és legeltesse a rábízott nyájat. Mennyire tudtuk tehát megvalósítani azt az Egyházat, melyet az Atya öröktől fogva elgondolt, Fia történelmileg az időben beteljesített, a Lélek pedig a beteljesülés felé vezet, amikoris Krisztus lesz majd minden a mindenben, aki át fogja adni az Atyának mindazokat, akiket az Atya rábízott.

- Az Atya álma, hogy valamennyi nyáját Fia, Jézus aklába gyűjtse egybe, aki a bűnösök nagyszerű Pásztora. De milyen gyakran is töltjük mi Krisztus aklában veszekedéssel az időnket afölött, hogy megállapítsuk, ki a legnagyobb közöttünk.

- Jézus azért imádkozik az Atyához, hogy egy legyünk, amint ő is egy az Atyával. De milyen gyakran is dicsekszünk azzal, és hálát is adunk érte Istennek, hogy mi ahhoz a valláshoz tartozunk, mely megszerzi majd a megváltást. Azt hisszük magunkról, hogy mi vagyunk az igazak, noha jól tudjuk, hogy ahhoz, hogy eljussunk Istenhez, hogy hazatérhessünk, annak az a feltétele, hogy bűneink a vámszedőéhez hasonlóan nyerjenek bocsánatot.

- Gyakran, túlságosan is gyakran, még csak meg sem érint minket testvéreink hite, mások lehetséges magyarázata, vagy nem foglalkozunk vele.

- Hogyan is várhatnánk el az Atyától, hogy egyesítsen minket, ha egyházainkon belül csak a saját kis elkülönült világunk foglalkoztat minket, csak azzal a területtel törődünk, melyen evangelizációs munkánkat kifejtjük és ahol jótékonykodunk? Az individualizmusról Pál így vélekedik a Korintusi 1,11-13-ban: “Azt a hírt kaptam felőletek, testvéreim, Klóé házanépétől, hogy viszálykodások vannak köztetek. Arról beszélek, hogy közületek mindenki ilyeneket mond: ‚Én Pálé vagyok‘, ‚Én Apollóé‘, ‚Én Kéfásé‘, ‚Én pedig Krisztusé‘. Talán részekre oszlott Krisztus?“

- Ha úgy gondolkodunk hitünkről, mintha az saját örökségünk lenne, és ha nem akarjuk, hogy azt mások is felhasználhassák testvéreink javára, amint Lukács is beszámol erről (Lk 9,49-50): “Ekkor János így szólt: ‚Mester! Láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űzött, és megtiltottuk neki, mert nem követ téged velünk együtt.‘ Jézus azt felelte neki: ‚Ne tiltsátok meg; mert aki nincs ellenetek, veletek van.“ Vajon nem változtatjuk-e át az evangélium szolgálatát hatalommá, önhatalmú bírósággá, amely inkább megkülönböztet, mintsem hogy az egységet szolgálná a keresztények között?

Azzal fejezném be, hogy megkérem Önöket, imádkozzanak velem együtt az Atyához Fia János evangéliumában foglalt szavaival arra kérve őt, hogy adja meg nekünk az egység ajándékát. Mert ha ketten, hárman összejövünk az Ő nevében, Ő jelen is van közöttünk.

“Ahogy az Atya engem szeretett, én is úgy szerettelek titeket“ – ez azt jelenti, hogy amíg ez a Szentháromságos egység fennáll, Krisztus egyetlen Egyháza is fenn fog állni. Imádkozzunk, hogy az Atya valóban adja meg nekünk, hogy teljesüljenek Egyházára vonatkozó tervei, ne a mi, hanem az ő tervei teljesüljenek!

Mielőtt elkezdjük imádkozni Jézus imáját, két fontos dolgot emelnék ki belőle. Ha nem hisz még a világ, ez azért van, mert nem tettünk eleget az egységért. Ezzel szemben Jézus egységért mondott szavai: “ahogyan te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned, úgy ők is egy legyenek mibennünk, és így elhiggye a világ.”

A még meg nem valósult egység előfeltétele pedig az, hogy higgyenek akik még nem hisznek, illetve akik már nem hisznek. Mivel azonban nincs egység, ez gátolja őket abban, hogy megismerjék Isten szeretetét, és meg is érezzék Isten nekik szóló személyes szeretetét. Komolyan számon kell kérnünk magunktól Jézus következő szavait: “tökéletesen egy legyenek. Ismerje meg ebből a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, mint ahogy engem szerettél.”

Az ima előtt végül Pál szavait idézem a Római 15,5-7-ből: “Fogadjátok el egymást Isten dicsőségére… A béketűrés és a vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy Jézus akarata szerint egyetértés legyen köztetek, hogy egy lélekkel és egy szájjal dicsőítsétek Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istenét és Atyját!“

“Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged, ahogy hatalommal ruháztad fel őt minden test fölött, hogy mindenkinek, akit neki adtál, örök életet adjon. Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust. Én megdicsőítettelek téged a földön: befejeztem a művet, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem.

Most te dicsőíts meg engem, Atyám, önmagadnál, azzal a dicsőséggel, amely az enyém volt nálad, mielőtt a világ lett. Megismertettem nevedet az emberekkel, akiket a világból nekem adtál. Ők a tieid voltak, és nekem adtad őket, s ők megtartották a te szavadat. Most már megtudták hogy minden, amit nekem adtál, tőled van, mert az igéket, amelyeket nekem adtál, átadtam nekik; ők elfogadták, és valóban felismerték, hogy tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél engem.

Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert ők a tieid. Mindaz, ami az enyém, a tiéd, és ami a tiéd, az enyém, és én megdicsőültem bennük. Én már nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, hogy egy legyenek, mint mi.

Amíg velük voltam, megtartottam őket nevedben, akiket nekem adtál. Megőriztem őket, és senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, hogy az Írás beteljesedjék. Most pedig hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. Közöltem velük igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, ahogy én sem vagyok a világból.

Nem azt kérem, hogy vedd el őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. Szenteld meg őket az igazságban. A te igéd igazság. Ahogyan engem a világba küldtél, úgy küldtem őket én is a világba. Értük szentelem magam, hogy ők is meg legyenek szentelve az igazságban. De nem csupán értük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő szavuk által hinni fognak bennem, hogy mindnyájan egy legyenek; ahogyan te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned, úgy ők is egy legyenek mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, átadtam nekik, hogy tökéletesen egy legyenek.

Ismerje meg ebből a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, mint ahogy engem szerettél. Atyám, azt akarom, hogy ők is, akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem a világ teremtése előtt. Én igaz Atyám! A világ nem ismert meg téged, de én ismertelek téged, és ők is megismerték, hogy te küldtél engem. Megismertettem velük a nevedet, és meg is fogom ismertetni, hogy a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen és én őbennük.“

Mons. Paolo Maria Hnilica S.J., Bishop of Rusado, March 2000