Történelmi, szociális és etnikai sajátosságok miatt az egyes népek ökumenizmushoz való hozzáállása az ortodoxián belül országonként és egyházanként változó. Vannak azonban az ökumenizmust illetően közös jellegzetességek is a testvér egyházak között, melyek a köztük levő állandó kapcsolattartásból adódnak.

Az Ortodox Egyház visszavonhatatlanul csatlakozott már az ökumenikus mozgalomhoz. Az ortodox teológia mindig is hangsúlyozta a kereszténységen belüli egység szükségességét, melynek a Szentírásban foglalt Isteni Kinyilatkoztatáson kell alapulnia.

A genovai Egyházak Világtanácsának tagjaként az ortodoxia nagyban segíti az Atya, a Fiú és a Szentlélek Szentháromságán alapuló ökumenikus mozgalmat. Az ortodoxia mindig is fenntartotta azt a véleményét, hogy az egyházak közötti egység csak akkor valósítható meg, ha ez az egység a Krisztus és az egymás iránti szereteten alapul, és ha a Szentháromság egységét valló egyházak kiengesztelődnek egymással.

A keresztény egyházak közötti látható egység helyreállítása mindig is az ortodoxia szívügye volt. Emlékezzünk csak vissza III. Joachim Ökumenikus Pátriárka 1902. május 30-án kibocsátott enciklikájára, valamint ugyanezen pátriárka 1921. május 18-án kibocsátott zsinati enciklikájára.

A következőkben az egység és a kiengesztelődés témakörével fogok röviden foglalkozni, és meggyőződésem, hogy a jelen lévő fivéreim és nővéreim Krisztusban osztani fogják véleményemet a két témával kapcsolatban. Egy kicsit többet időzöm majd a Román Ortodox Egyház kétezer éves történetének egyik kiemelkedő eseményénél, nevezetesen a lengyel pápa Ortodox testvér Egyházánál tett első látogatásánál, melyre a Lélekben való egység és a kiengesztelődés volt jellemző.

A keresztény hit tanítása szerint Krisztus Egyháza egy. Urunk Jézus Krisztus ezekkel a szavakkal fejezte ki apostolaival való egységét: “Atyám, azt akarom, hogy ők is, akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok.” (Jn 17.24)

Szt. Pál a Szentlélekben való egységre hív minket, mert csak így valósítható meg a béke és az egység az Egyházon belül. “Igyekezzetek megtartani a lelki egységet a béke kötelékében” (Ef 4.3)… Az Egyház egységének előfeltétele tehát a Lélekben való egység. Az ilyen egység eredménye a mély hit. Isten pedig megajándékozza a hívőket az Egyházban tanúsított egységes hitükért: “Az egyházban Isten egyeseket először is apostolokká tett, másodszor pedig prófétákká, harmadszor tanítókká: másoknak csodatevő erőt adott, vagy a gyógyítás, segélynyújtás, kormányzás és a nyelveken való szólás adományát.“ (1Kor 12.28).

A hitbeli egység biztosítja Krisztus jelenlétét az Egyházban. Krisztus Egyházának ismérvei: az Egy, Szent, Katolikus (mely ortodox fordításban “soborny”) és Apostoli.

Krisztus Egyházának egysége a teljesség közösségén alapul, mivel az Ortodox Egyház Szentháromságot valló egyház. Ez az Egyháznak közösség-teológiája is, mely a Szentháromság közösségének misztériumaként definiálható.

Az Ef 4.5-6 szerint: “Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindenek fölött áll, mindent áthat, és mindenben benne van.” Az Isteni Kinyilatkoztatás biztosítja a hit egységét és a hívő megváltását: “Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya, aki engem küldött, nem vonzza.” (Jn 6.44)

Az ember megváltásához szükség van a szentségekre. A hit és a szentségek között pedig karizmatikus egység van; amikor például valaki a keresztség szentségében részesül, máris Krisztus Misztikus Testének és az Egyház tagjává válik.

A Szentírás valamennyi szövege a keresztségben részesült hívők közötti, és Isten iránti szeretet egységéről tanúskodik. Az istenszeretet és az emberszeretet kiegészíti egymást, és egységhez vezet, mert ahogy Szt. Pál is mondja az 1 Kor 13-ban: “A szeretet soha meg nem szűnik.”… Az Újszövetség a Szentháromság egységéről is világosan beszél: “Én és az Atya egy vagyunk.” (Ján 10.30) “A Vigasztaló pedig, a Szentlélek, akit az Atya küld az én nevemben, megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek” (Jn 14.26), és ugyanígy beszél a hit és az Egyház egységéről is: “Amint ugyanis egy testben sok testrészünk van, s nem ugyanaz a rendeltetése minden testrésznek, ugyanúgy vagyunk sokan egy test Krisztusban; egyenként pedig egymásnak tagjai. (Róm 12.4-5)


KIENGESZTELŐDÉS

Az Újszövetség ezt a szót vallásos értelemben használja, az ember kiengesztelődését jelenti Istennel Jézus Krisztus által: “Sőt még dicsekszünk is Istenben a mi Urunk, Jézus Krisztus által, aki most megszerezte nekünk a kiengesztelődést.” (Róm 5.11) “Mindez pedig Istentől van, aki Krisztus által kiengesztelt minket önmagával, és nekünk adta a kiengesztelés szolgálatát.” (2 Kor 5.18) … “mindkettőt egy testben engesztelje ki Istennel, megölve az ellenségeskedést saját magában.” (Ef 2.16) “és hogy általa engeszteljen ki magával mindent, ami a földön és a mennyben van, azáltal, hogy békességet szerzett keresztjének vérével.” (Kol 1.20)

A kiengesztelődés teljes egészében Isten műve, és (az ember) új teremtésnek számít a keresztség által: “Eltemette tehát vele együtt a halálba a keresztség által, hogy amint az Atya dicsősége feltámasztotta Krisztust a halálból, éppúgy mi is új életet éljünk.” (Róm 6.4) “Mert Isten volt az, aki Krisztusban kiengesztelte magával a világot, úgy, hogy nem számította be bűneinket, és ránk bízta a kiengesztelés igéjét.” (2 Kor 5.19)

Urunk Jézus Krisztus kiengesztelte Vérével az emberiséget Istennel és békét hozott az egész világnak: “Mert ha elvettetésük a világ megengesztelése, mi más lesz a befogadásuk, ha nem élet a halálból?” (Róm 11.15)

Az évszázadok során a kiengesztelődést minden népnek át kell adnia az Egyháznak, szolgái a püspökök, a papok és a hívek által.

Visszatérve a jelenre, a két testvéregyház, a Római Katolikus és az Ortodox az 1054-ben történt szétválás után folyamatosan a kiengesztelődésen fáradozik.

Az Ortodox Egyház részéről a párbeszéd és a kiengesztelődés kérdése főleg a II. világháború után került előtérbe az Egyházak Világtanácsán, de az 1961-es Rohdosi Konferencián és más fórumokon is foglalkoztak vele. A két Egyház, a Római Katolikus és az Ortodox elhatározták, hogy Krisztus szeretetében ökumenikus lelkiséggel fogják előmozdítani kapcsolataikat.

A II. Vatikáni Zsinat első ízben hagyta jóvá a püspöki testület autoritását, és elhatározta, hogy egyenlő alapon teológiai párbeszédet kezdeményez a két testvér Egyház között. Ezt követően, 1964 januárjában a konstantinápolyi ökumenikus pátriárka találkozott VI. Pál pápával Jeruzsálemben. Ezután 1965. december 7-én a konstantinápolyi Szent György székesegyházban, és a római Szent Péter székesegyházban egyidejűleg feloldották az 1054-es a kölcsönös anatémát. 1967-ben VI. Pál pápa és a konstantinápolyi Athenagora pátriárka találkozott egymással Isztanbulban az Ökumenikus Pátriárkaságon, majd ezután Athenagoras pátriárka látogatást tett Rómába. 1968. augsztus 28-án a svájci Chambésy-ben Ortodox Bizottság alakult azzal a feladattal, hogy a Római Egyházzal való párbeszédet előkészítse. Ezzel egyidejűleg párhuzamos bizottságokat is felállítottak a két testvér Egyház párbeszédének előkészítésére. II. János Pál felkereste a konstatinápolyi pátriárkát, akivel deklarációt írtak alá “nem csupán a Római Katolikus és az Ortodox egyház közötti teljes közösség helyreállításának előmozdítása ügyében, hanem annak egységéért folytatandó párbeszéd előmozdítása ügyében is.” (L’Osservatore Romano N/49, dJc, 1979).

1987 decemberében az ökumenikus pátriárka Rómába látogatott. A találkozó egyik fénypontjaként felolvasták a Niceai Hiszekegyet a Filioque nélkül. A jelenlegi konstatinápolyi pátriárka, Őszentsége I. Bartholomeosz 1995. júliusában Rómába látogatott.

Ami a Romániai Ortodox Egyház és a Római Katolikus Egyház kapcsolatát illeti, azok már évek óta kiválóak voltak. 1999. május 7-9. között fordult azonban 1054 óta először elő, hogy a római pápa egy ortodox többségű országba látogatott.

E látogatás a Szentlélek művének jelét hordozta magán. A találkozó a megbékélés történelmi jelentőségű gesztusa volt. Engedjék meg, hogy néhány részletet idézzek a két Egyház lelki vezetőjének hivatalos nyilatkozatából:

“Különleges hálámat szeretném kifejezni Őboldogsága, Teoctist Pátriárkának” - nyilatkozta Őszentsége, II. János Pál Pápa – “a hozzám intézett kedves és testvéri szavaiért, és szíves meghívásáért, hogy látogassam meg a Romániai Ortodox Egyházat, mely Romániában a legtöbb lelket számláló Egyház. Ez az első alkalom, hogy az Isteni Gondviselés felkínálta nekem annak lehetőségét, hogy apostoli látogatást tehessek egy ortodox többségű országba, melyre nem kerülhetett volna sor a Szent Szinódus és a Tiszteletreméltó Román Ortodox Egyház testvéri készségessége nélkül.

E történelmi pillanatban nem mulaszthatom el, hogy megemlítsem Őboldogságod tíz évvel ezelőtti Vatikánba tett látogatását, mely azon határozott óhajukról tanúskodott, hogy baráti kapcsolatok jöjjenek létre Egyházaink között, mindkét Egyház tagjainak javára. Meggyőződésem, hogy bukaresti látogatásom is hozzájárul majd a két Egyház kapcsolatában támadt sebek gyógyulásához, és hogy kölcsönösen bizakodó együttműködés alakulhasson ki Egyházaink között.

Őboldogságod, testvér püspökök, adjuk az Egyháznak vissza a szemmel látható egységét! … Minden erőmmel az egységet keresem, és továbbra is teljesen ennek fogom szentelni magam, amíg az Egyházak egyik legfőbb ügyévé nem válik, és amíg nem támogatja apostoli munka… Ezt a testvéri együttműködés iránti vágyat - melyet az ima, valamint a kölcsönös nagyrabecsülés és tisztelet táplál -, támogatni és segíteni kell, mert míg a béke épít, a viszály rombol. E nagyszerű ökumenikus inspiráció nevében minden Romániában élő hívőnek kijelentem Krisztusban, hogy idelátogatásomat az igaz béke utáni vágy, valamint azon akaratom keresztülvitele ösztönözte, hogy egyazon hitű fivéreim és nővéreim körében Péter szolgálatát teljesítsem, melyet Isten rám bízott. Legfőbb óhajom, hogy sohasem szűnjék meg az Önök szívében Jézus Utolsó Vacsorakor mondott imája, hogy “egyek legyenek, mint mi.” (Jn 17.11)

A Szentatya a legtöbb beszédét román nyelven tartotta, és a román földet ’Áldott Szűz kertjének’ nevezte, mely kifejezés Krisztusban való apostoli hitüknél fogva már régóta jellemző az ortodox román nemzetre, amióta csak a szent apostol, András kétezer évvel ezelőtt román földön hirdette az Evangéliumot.

Válaszképpen Őboldogsága Teoctist, a Román Ortodox Egyház pátriárkája az alábbiakat intézte Őszentsége II. János Pálhoz, a Római Katolikus Egyház fejéhez:

“Őszentséged, meg vagyunk győződve arról, hogy Urunk, Jézus Krisztus közöttünk van és a mai találkozó az Atya akarata és a Szentlélek műve. Reméljük, hogy Őszentséged látogatása pozitív buzdítás lesz annak a párbeszédnek folytatására, mely a Román Ortodox Egyház és a Román Görög Katolikus Egyház között kezdődött el, mivel Egyházunknak nagy ma a felelőssége a román társadalom erkölcsének és lelki megújulásának elősegítésében. A romániai Egyházakat és keresztény felekezeteket illetően ismét a felekezetközi teológiai konferenciák gyakorlatát folytatjuk. Az ökumenizmust illetően pedig be akarjuk vinni egyéni missziónk tapasztalatait az ökumenikus mozgalomba. Minden helyi Egyháznak van valami speciális karizmája. A latin eredetü nyelvünk és Egyházunk identitásából eredő ortodox hitünk között fennálló szimbiózis erős köteléket hozott létre Nyugat és Kelet között. A Román Ortodox Egyház és az Egyetemes Ortodox Egyház karizmája és felelőssége, hogy a történelem folyamán fenntartsa és tanúsítsa a “hitet, amelyet egyszer s mindenkorra átadtak a szenteknek.” (Júd 1.3.), amint az formát öltött a hagyományunkban, valamint az Ökumenikus Szinódus dogmatikai hitvallásában, az Egyetemes Egyházzal való egyetértésben. Ezért meg vagyunk győződve arról, hogy az Egyház energiáját a közös misszionárius és ökumenikus munkára kell irányítani.

Őszentséged, ma egy olyan szent pillanatot élünk meg, amikor együtt állunk Isten előtt, a világ előtt, a történelem és az emberek előtt. Úgy gondoljuk, valamennyi keresztény egyháznak az ember megváltását szolgáló munkára kell az energiáit összpontosítania, mivel a mai világnak minden korábbinál nagyobb szüksége van Istenre és az Ő Isteni Kegyelmére.

A Román Ortodox Egyház nevében megköszönöm, hogy részt vesz a Szent Ortodox Liturgiában, mellyel kapcsolatban az Ön elismerését tükrözi az Orientali Lumen pásztori levele.”

Őszentsége II. János Pál romániai látogatását a Román Ortodox Egyház Szent Szinódusának valamennyi tagja nagyon kedvezőnek minősítette. A legérdekesebb véleményt Kolozsvár érseke, Őeminenciája Bartholomeosz képviselte, aki azt mondta: “A keresztény világ most teszi meg első nagy lépését az első millennium normái felé.”

Látogatása végén Őszentsége II. János Pál pápa meghívta Rómába Őboldogsága Teoctist pátriárkát, aki e meghívást örömmel elfogadta. A román nép nagyon örült a Pápa bukaresti látogatásának. Ortodoxok, katolikusok és protestánsok egyaránt részt vettek ezen a nagy horderejű eseményen, melyhez nagy remény fűzhető a kiengesztelődés irányában, mivel a Román Ortodox Egyháznak sikerült ezúttal a Krisztusban való kiengesztelődés képét bemutatni.

A Pápa történelmi látogatása Bukarestben, egy ortodox többségű országban, jelentősen hozzájárul a Román Ortodox Egyház és a Római Katolikus Egyház közötti párbeszéd előmozdításában. Az Egyház egységéhez vezető út nehéz, de nem lehetetlen. A két Egyház között a megosztottság évszázadai során számos nehézség támadt, melyeket az ember nem tudja egymaga legyőzni, a megoldás egyedül csak Istentől és az ő szolgáitól várható.

Emlékezzünk vissza, hogy a Szent Ortodox Liturgia végén az egység és a megbékélés jeleként Őszentsége II. János Pál és Őboldogsága Teoctist, a Román Ortodox Egyház pátriárkája aranykelyhet cserélt egymással, kifejezve ezáltal óhajukat, hogy együtt részesüljenek Urunk Testében és Vérében a Szent Eucharisztiában.

Miután bemutattam röviden az ortodoxia egységgel és kiengesztelődéssel kapcsolatos álláspontját, azzal fejezem be, hogy ezek továbbra is a Szentháromságon és Jézus Krisztuson alapulnak. A keresztény egyházak közötti dogmatikus különbségek ellenére továbbra is egységben maradnak Krisztusban, felekezeti korlátaikon túlmutatva.

A jelen ökumenizmusának célja, hogy az egyházak Krisztusban való lelki egysége külsőleg látható egységben is megmutatkozzon, “hogy egyek legyenek mint mi” (Jn 17.11), vagy ahogy Szent Pál mondja a Kolosszeiekhez írt levél 1.16-20-ban: “Mert benne teremtetett minden az égben és a földön, a láthatók és a láthatatlannak, a trónusok és uralmak, a fejedelemségek és hatalmasságok. Minden őáltala és őérte teremtetett. Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn. Ő a testnek, az egyháznak a feje; ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy az övé legyen az elsőség mindenbe. Mert úgy tetszett az Atyának, hogy benne lakjon az egész teljesség, és hogy általa engeszteljen ki magával mindent, ami a földön és a mennyben van, azáltal, hogy békességet szerzett keresztjének vérével.”

A Szent Ortodox Liturgiában is találunk a minden keresztényt felölelő egységre és szeretetre mutató példát, mielőtt megvalljuk hitünket a Hiszekegyben: amikor a pap a hívőket egymás iránti szeretetre buzdítja: “Szeressük egymást, hogy egy lélekkel vallhassuk“, melyre a gyülekezet válasza: “Az Atya, a Fiú és a Szentlélek – a Hármasság egylényegű és osztatlan.“

Az összes keresztény egyház Jézus Krisztus születésének 2000. évfordulójának megünneplésére készül, “hogy egy legyenek” (Jn 17.11) az Egy, Szent, Katolikus és Apostoli Anyaszentegyházban, azaz az Egyetemes, Közös, Ökumenikus és Apostoli Egyházban.

Fr. Vasile Axinia, ortodox pap
Bukarest, Románia (eredeti szöveg francia nyelven)