James Fannan atya tanúságtétele ...
James Fannan atya hozzászólása a Kongregáció nyilatkozataihoz
Vassula első lelki tanácsadója és a Máriás Papi
Mozgalom tagja (PIME)
E témához kapcsolodó interjú Don Gabriele Amorth-al ...
A "Sátán füstje az Úr házában" az Igaz élet Istenben üzenetek szerint ...
Itt
Vassula írásaira koncentrálok, de úgy gondolom Gobbi atya írásait is meg kell
említeni ebben az összefüggésben. Habár Vassula kap üzeneteket mind Jézus mind
Mária Szent Szívétől, az üzenetek túlnyomó része mégis Jézustól, az Atyától és
a Lélektől származik. Gobbi atya esetében az üzenetek a Szeplőtelen Szívtől
származnak, így hát egy bizonyos értelemben Gobbi atya és Vassula írásai
kiegészítik egymást, az egyik az egyik a másik a másik Szent Szívet juttatja
inkább kifejezésre. Így hát valaki megkérdezhetné: a Vassula elleni konspiráció
nem nyilvánult egyben Gobbi atya ellen is? De igen. Azonban az akció sokkal
óvatosabb és körültekintőbb volt. Talán mert a Máriás Papi Mozgalom már nagyon
erős alapokkal rendelkezett a papság körében, több mint 100,000 tag, köztük
számos püspök. Mint a Máriás Papi Mozgalom tagja, meg tudtam figyelni ezeket a
cserkésző hadmozdulatokat Gobbi atya ellen olyan eseményeken ahol részt vett,
vagy a San Marino-i találkozónkon.
Az első jele annak, hogy mi megy végbe
néhány lélekben a Hittani Kongregációban, az a könyv címének változtatása volt,
amelyhez ragaszkodtak. Gobbi atya elfogadta ezt az engedelmesség okán. Az
eredeti cím így szólt: Szűzanyánk szól az ő szeretett papjaihoz. Gobbi
atyának meghagyták, hogy cserélje le a címet a következőre: A papoknak,
Szűzanyánk szeretett fiainak. Mi a különbség? Az eredeti cím tisztán közli,
hogy ki beszél: a Szűzanya. A második címben, nem tisztázott ki is az aki
beszél; egyszerűen úgy is olvasható, mintha Gobbi atya meditációi lennének. A
bevezetésben azonban ragaszkodott hozzá, hogy ezek a kifejezések a könyvben
valóban "lokúciók", Szűzanyánktól belső hallás segítségével kapott
szavak. Vagyis a Szent Szűz szól Gobbi atya "szívében" ez egyfajta
természetfölötti diktálás. Végül is nyívánvaló lett, hogy Gobbi atya és a Hittani
Kongregáció menetiránya nem azonos.
A Vassulával kapcsolatos Nyilatkozatban
is az ő lokúcióit "meditációknak," nevezték kevéssel ezután. Ugyanaz
a stratégia és ugyanaz a kifejezés: meditációk. Gobbi atya ellen is
azzal a követeléssel léptek fel , hogy ennek megfelelően módosítsa a
bevezetést. Ismét engedelmességből Gobbi atya beleegyezett, de nyilvánosan
kihangsúlyozta, hogy ezek a szavak bizonyosan nem tőle, mint a legutolsó írótól
származnak. Sőt még azt is kijelentette, hogy a Szent Szűz volt az aki mindezt
adta neki. Hogy precíz legyek, Bálám beszélő szamarához hasonlította magát. A
következő lépés már elő volt készítve a rendszeres évi találkozó előtt, amely
1998 júniusában volt esedékes. A találkozóra a Vatikán egy megbízottat küldött,
hogy informáljon minket ezekről az új változtatásokról, amelyekhez
ragaszkodnak. (akkor még csak az olasz kiadásban voltak elhelyezve ezek az
átalakítások) Körülbelül 25 püspök és 300 pap volt jelen, amikor igényeikkel
előálltak. Az összes javaslatuk mintha direkt szembehelyezkedett volna a pápa
kívánságaival, amikor először indítványozta, hogy a Máriás Papi Mozgalom
részesüljön az Egyház hivatalos elismerésében.
Úgy
tűnt, mintha a Hittani Kongregáció elhatározta volna, hogy lerombolja a
mozgalom legbelső lényegét; vagyis hogy az üzeneteket Szűzanyánk adta Gobbi
atyának. Most már Gobbi atya üzenetei csupán "meditációk" lennének.
Az összegyűlt delegációk, püspökök és papok reakciója olyan ingerült volt, hogy
a Vatikán képviselője értésünkre adta, hogy az egész ügy nem tárgyalható újra.
Ezen a ponton általános volt az egyetértés, hogy kerül amibe kerül, folytatnunk
kell a régi engedély alapján és a régi bevezetéssel, a változtatások nélkül.
Szükségtelen mondanom, hogy sok delegáció számára nyilvánvaló volt, hogy
szabadkőműves cselszövevénnyel állunk szemben, amelyet most Szűzanyánk
felfedett a Kúriában, azaz az Egyház legmagasabb köreiben.
Valaki
megkérdezhetné a három és fél évvel kapcsolatban: végül is mikor kezdődött?
Vassula 1995 kora tavaszáról beszél, habár az ellene szóló dokumentum csak 1995
októberében lett publikálva. Az igaz, hogy csak ekkor lett publikálva, de az is
igaz, hogy az örök város híres a lassúságáról. Ezenkívül a Máriás Papi Mozgalom
esetében sok időt vett igénybe, amíg a támadás teljes mértékben ki tudott bontakozni,
és nincs bizonyítékunk arra vonatkozólag sem, hogy Ratzinger bíboros
figyelemmel követte egyáltalán az ügyet. Ráadásul a Szent Kongregáció mintha
direkt a pápa véleménye ellenében cselekedne!
Mindenesetre ez a szembenállás Gobbi atyával és Vassulával
bizonyosan a Vatikánon kívülről eredeztethető. Írásaikban a szabadkőművesek
mindkettőt gyakran bélyegezték csalónak. Azok, akik felléptek ellenük a Hittani
Kongregációban, csak eszközök voltak Vatikánon kívüli ellenséges erők kezében.
Van erre utalás a Bibliában; a "két vadállat": a szabadkőművesek és
egyházon belüli szövetségeseik. Valakit talán meglep, hogy a szabadkőművesek
szövetségeseket keresnek az Egyházban, pedig nyilvánvaló, hogy a Szentszék, a
szekularizációs erők gátja, amely erők át akarják formálni a világot a saját
elképzeléseik szerint. Ily módon Kairóban, Beijingben és más nemzetközi
konferenciákon, az Egyház és legfőképpen pedig a pápa van napirenden.
Most
pedig jó lenne rátérni az 1995 kora tavaszi időpont kérdésére. A helyzet az,
hogy már 1995 júniusában vagy júliusában kaptam egy aggódó telefonhívást
spanyolországból. Egy pap érdeklődött, mert azt hallotta, hogy Vassula
üzeneteit "elítélték". Ez hónapokkal a nyilatkozat megjelentetése
előtt volt (ami különben sem elitélés volt, hanem inkább egy figyelmeztetés ).
Mindenesetre utólagos bölcsességgel most mát látom, hogy szemmel láthatóan az a
szóbeszéd járta bizonyos egyházi körökben, hogy egy negatív határozat van
előkészületben. Jézus egész egyszerűen megmutatja nekünk, hogy Ő tudja mikor
történt a kulcslépés.
A
bejelentés, hogy Vassula nem volt "elítélve" meglepetésként érhet pár
embert. A helyzet az ,hogy Ratzinger bíboros még egyszer nagyon világosan
kifejtette álláspontját egy közelmúltbeli cikkben a a 'Thirty Days in the
Church and the World' magazinban (No. 1, 1999). Egy Niels Christian Hvidt-tel
készített interjúban (72-83 old), a bíboros egyértelműen kijelentette, hogy a
Nyilatkozat nem volt "elitélés". Ő úgy nevezte egy
"figyelmeztetés". Hozzátette, hogy Vassula soha nem kapta meg a
lehetőséget, hogy kifejthesse álláspontját. Az is figyelemreméltó továbbá, hogy
korábbi nyilvános megnyilatkozásaihoz hasonlóan kerülte azt, hogy az Igaz
Élet Istenben üzenetek esetében a "tévedés" jelzőt használja. Ő
inkább így fogalmaz: "Van néhány apokaliptikus elem és eklézsiológiai
szempont, amely nem világos ". Valami ami "vitatható" az nem
ugyanaz, mint a "tévedés" a Vatikán nyelvezetében. Nyilvánvalóan
kemény viták vannak az Igaz Élet Istenben tanítás támogatása körül. Ez
az amiért a bíboros csak azt mondja az embereknek: legyenek
"óvatosak" (nem gyanakvóak!) és mérjék az Igaz Élet
Istenben üzeneteket az "Egyház hithagyományához". Pontosan ezt
teszik azok akik jól ismerik az írásokat, amikor olvassák azokat.
E témához kapcsolodó interjú Don Gabriele Amorth-al ...
|