|
1995. január 13. Uram, úgy gondolod, hogy késlekedtem a beszéddel? Úgy hirdettem csodáidat, ahogy Te akartad? Jézus? ÉN VAGYOK. Maradékom, az én békémet adom neked! Soha ne szomorodj el, amikor becsukják előtted az ajtót! Veled vagyok, ezért ne aggódj, gyermekem! Soha nem tehetsz tanúságot rólam anélkül, hogy üldöznének.  Bármit teszel, ha kicsinek és jelentéktelennek tűnik is, nem vész kárba. Megjelölöm az ösvényt, amelyen jártál, és attól kezdve az én művem lesz. Ezért, kicsim, bátorság, mindig veled vagyok... Így járt kedvedben Atyám.
Mit teszünk ma? Imádkozz, írj és imádj engem! Soha ne hanyagold el azonban házi munkádat, amely szintén kedves előttem! Ezt kérem tőled. Erőt adok neked, hogy mindezt elvégezve tudj tisztelni engem. Most pedig írjunk!
|
