1994. december 16.

Az én békémet adom neked. Soha ne ereszd el ruhámat, kapaszkodj a szélébe!... Lelkem erőt, kitartást, bátorságot és lángot ad, hogy lángra gyújts más szíveket. Mondom neked: Nem hagyom el azt, aki dicsőít engem, nem veszem semmibe azt, aki megöntözi a kiszáradt földet. Szívem túl érzékeny és tiszta ahhoz, hogy meg ne hatódjon. Jóakaratom úgy vigyáz rátok, mint az anya, mint az apa. Figyelemmel kísérem viselkedéseteket. Szeretlek. Ne kételkedj szeretetemben! Te az én tanítványom vagy, és én a Tanítód.

Nemcsak azért tanítottalak, hogy egyedül téged oktassalak. Tanításom minden emberhez szól. A Bölcsesség a te Szent Társad. Az Ecclesia újból életre fog kelni. Ne hagyd abba az írást! Kezem vezetni fogja kezedet, és hangomat sokan fogják hallani, mert ez az én akaratom, és meg fog valósulni. És te, leányom, szeress engem, akarj engem, és írj! Légy a visszhangom! Tedd meg, ami tőled telik, a többit én teszem meg.