1994. december 1.

Uram, Menedékem, Vigaszom, Mosolyom, Forrásom, Mindenségem, szeretlek!

Béke legyen veled! Akarj engem! Én vagyok életed Forrása, Én vagyok örömöd Forrása. Akarj engem, miként a levegőt, amit belélegzel! Szeretnél velem ma munkához látni?¹

Igen! Igen! Örömöm és életem maga az Isten, aki szeret engem. Jöjj, és segíts bennünket ebben a Válságos Órában! Az emberektől nem kapunk ehhez hasonló segítséget.

Leányom, azok közül, akit Én támasztottam fel és Én neveltem, olyan kevesen figyelnek rám. Szívükben még bűn él, és a kevélység uralkodik bennük. Vérfürdő felé tart nemzedéketek. Nem maradok tovább rejtve. Igazságosságom fog felülkerekedni. Nem hagytam fel sohasem azzal, hogy szócsöveimet küldjem hozzátok és figyelmeztesselek. Küldötteimet mégis mind a mai napig visszautasítottátok, megtagadtátok és haragra gerjedtek ellenük. Papi lelkeim közül sokan, akik magas székekben uralkodnak, megesküdtek, hogy eltapossák őket. Minden eszközt megragadtam, hogy elérjem a hűtlen nemzedéket, hogy megmentsem és józan gondolatokat suttogjak szívükbe, de lelkük üldözi Lelkemet. Visszataszítóak azok, akikben megromlott a hűség. Újból és újból jelét adtam szeretetemnek, de lábuk alá vetették szeretetemet. Ezért fogok eljönni, hogy megtörjem a gonosz hatalmát, és Én fogom üldözni a gonoszokat, amíg egy sem lesz belőlük!

Elfordítom tekintetemet a világról, hogy ne lássam többé gonoszságát és azokat, akik ezt mondják:

A rosszakarat, az önzés és a bűn ma igen előkelő helyre került az emberek fiai és lányai körében... Szentjeim gyülekezete gyászol a mennyben az eléjük táruló látvány miatt... Képmásunkat ³, amelyet mi adtunk nekik, és amely által a Magasságbeli fiai és leányai lettek, a vadállat képmására cserélték... Minél inkább hívom őket ma szócsöveimen keresztül, annál messzebb kerülnek tőlem.

Üzenet Rómának:

Róma, gyönyörűségem kertje, egykor te voltál az Én Édenem! Még angyalaimat is csodálkozásra késztette tökéletes szépséged, és te szentségben és igazságosságban kormányoztad házamat. Becsületesség és szeretet volt házam lelke. Te valóban örök Világosságom tükörképe voltál. Örökös emléket hagytál angyalaimban és szentjeimben. Gazdagságod és kincsed mennyei volt akkor. Lelked mára a vadállat tükörképévé vált.

Róma, átvetted az őr szerepét területemen, és nem engeded belépni Szentlelkemet és a prófétákat, akik Nevemben prófétálnak, és bűnbánatra szólítanak benneteket, hogy térjetek le gonosz útjaitokról. Azért jövök én magam most ajtódhoz, hogy megszólítsalak és megmentselek. Nem olvastad?

A Rómának adott üzenet folytatása:

Ezt fogom tenni én is azok kedvéért, akik becsülettel szolgálnak engem és engedelmeskednek annak⁷, aki még visszatartja a lázadást házamban. Nem akarom az egészet összetörni. De jaj a vérfoltos kezeknek! És hozzád, aki az őr szerepét vetted át, és aki megtiltod Szentlelkemnek, hogy saját területére lépjen, a legbarbárabb nemzetet küldöm, hogy körülzárjon téged. Sivatagodba dühöngő tüzet küldök olyan felhővel, mely be fogja takarni városaidat. Így fog véget érni sötét korszakotok..."

Uram, hogyan fog ez megtörténni?

Hogyan fog megtörténni? Megvalósul

Róma! Ki mutatott valaha is olyan elszántságot, mint Én, hogy megmentsen téged? Föléd emelkedik dicsőségem, bár még betakar téged az éjszaka. Megjelenik feletted ragyogásom. Hogyan lehetséges, hogy nem tudod felismerni az időket és a jeleket? Még nem hallottam házamból bűnbánatuk kiáltását. Még most sem figyelnek, hanem kelepcéket állítanak szócsöveimnek. Ha figyelnének és bűnbánatot tartanának, sokakat rá tudnának venni, hogy hagyják el gonosz útjukat és gonosz tetteiket, amelyek hitehagyásukat okozták. Sohasem állnak meg, hogy megfontolják: tudok minden gonoszságukról. Amíg meg nem gyónják bűneiket és nem keresik Szentlelkemet, addig nem engesztelődöm meg.