1987. május 18.

Reggel fél hétkor járultam szentáldozáshoz, ahogy Jézus kérte tőlem. Mise közben Jézus elkezdett hozzám beszélni. Megkaptam a Kenyeret, és úgy éreztem, mintha szájamban olyan húsdarab lenne, amelyet korbácsütésekkel szaggattak szét. Milyen különös, hogy tegnap másképpen éreztem, mint ma. Mintha Jézus különböző benyomásokat keltene bennem.

Jézus?

Én vagyok. Szeress! Jöjj közel hozzám! Valahányszor befogadsz engem, más-más élményt nyújtok neked. Vassula, szomorú vagyok, amikor távol vagy tőlem.

Valóban. Amikor a kétely hullámai elborítanak, vonakodom megszólítani Őt, beszélni, vagy rátekinteni, és közben azt mondogatom, hogy nem is Ő az, és kerülöm látását, kerülöm a beszélgetést Vele, és kerülök mindent, amit tanított nekem. Próbálom meggyőzni magamat arról, hogy képzeletem játéka az egész.

Megbántasz kedves, megsértesz,ha akadályozol és tartózkodsz tőlem. Értsd meg, hogy mindezt az ördög teszi. Kétségbeesetten akarja, hogy hidd el neki, csak a te képzeletedben létezik mindaz a kegyelem, amit adtam neked. Azt akarja, hogy felejts el minden égi tanítást,amit adtam neked, és vissza akar szerezni téged magának. Amikor távol érezlek magamtól, aggódom, nagyon aggódom miattad.Amikor a pásztor azt látja, hogy egy bárány elkószál a nyájból, talán tétlen marad? A jó pásztor a bárány után siet, a vállára veszi, és visszaviszi. Amikor azt látom, hogy kezdesz elkószálni, nem akarok várni, hozzád sietek, visszahozlak, és közelebb vonlak magamhoz. Kicsim, köpenyembe takarlak, ha fázol, táplállak. Szívemre emellek, ha bánkódsz. Mit meg nem tennék érted?

Jézus?

Én vagyok az.

Miért e sok kegyelem számomra, miért?

Engedd, hogy annak adjam, akinek én akarom.

De nem szeretnék más lenni, mint a többiek!

Vassula, te be fogsz fogadni engem, engedd, hogy igénybe vegyelek. Hiszen megmondtam neked, hogy meg foglak szabadítani!

Nem értem.

Sok lelket kívánok megszabadítani láncaiktól, a gonosz láncaitól. Eszközként használlak. Ne értsd félre műveimet. Felhívásom nem csak neked szól. A "Béke és szeretet" felhívása az egész emberiségnek szól!

Igen, Uram, de kicsit kényelmetlenül érzem magam, mert amikor barátaim megtudnak erről valamit, rám néznek és azt mondják, kiváltságos vagyok! Szönyű rosszul érzem magam!

Kiválasztottságod miatt érzed rosszul magad? Hiszen alkalmatlanságod miatt választottalak, nem érdemeid miatt! Már előre megmondtam neked, hogy semmisek érdemeid, és ami az Úr ajkáról származik, az az Igazság. Jöjj gyakran és valld meg nekembűneidet! Ne felejtsd el, nem kedvellek jobban, mint többi gyermekemet.

Tudom Jézus, tudom. Éppen azért vagyok zavarban, mert megadtad azt a kegyelmet, hogy bármikor hívhatlak.

Vassula, Vassula, még a legméltatlanabbnak is adok. Hadd lássák barátaid, milyen végtelen Szívem irgalma és megbocsátása, hadd lássák, miként keltem életre még a halottat is, hadd lássák, hogy mennyire szeretem még azokat is, akik megtagadtak engem.

Jézus?

Én vagyok az, kedves.

Nem tudom, mit mondjak.

Mondd, hogy szeretsz!

Szeretlek, és Te tudod ezt.

Szeretlek leányom, igen, méltatlanságodellenére is. Ne feledd, szólj hozzám, Jegyesed vagyok. Ossz meg velem mindent, mosolyogj rám, amikor látsz.

Igen, Jézus, érzem, hogy jelenlétem megbánt Téged, és tudom, hogy ismétlem magam. Hogy tudsz elviselni?

Szeretlek!

Én is szeretlek.

Érezz meg! Nézz a szemembe!

Ránéztem. Szeme komoly volt, de TELVE szeretettel.

Igen,emlékezz leányom, hogy Szent Atyád vagyok.Menjünk most!