1994. június 2.

Uram Istenem, Téged megörvendeztet, hogy titokban adod adományaidat, nagyon kérlek, add meg minden léleknek a legnagyobb adományt, amely átváltoztatja tisztátalan képmásunkat isteni képmásod ragyogásává! Tégy minket tükörképeddé, hogy eljussunk istenségedbe.¹ Színeváltozásod ünnepéhez hasonlóan legyen ez számunkra a második színeváltozás új ünnepe, hogy mi is hallhassuk e szavakat az Atyától: "Ezek az én szeretett fiaim és leányaim, akikben kedvem telik, őket hallgassátok!" Azután küldj minket igazságod Szentlelkével, hogy hirdessük nagy tetteidet. Legyen ez az egész világ² színeváltozása, és színünk változásában megtanulunk szeretni, és a szeretet az örök életre vezet bennünket.

Jól mondtad, leányom. Kérd ezt az adományt napi imádban, és megadom neked. Látod mennyi vérfolt van ruhámon? Látod, milyen piros a ruhám? Látod, hogy saját Véremben ázik? A sok tisztátalan tett juttat engem ebbe a szánalmas állapotba... Valóban sokan váltak sóhajommá, és Szívemet azok a kezek sebzik meg, amelyeket én formáztam... De oly kevesen hallják meg sóhajaimat, oly kevesen szentelnek figyelmet véres könnyeimnek. Szemem fáj a sírástól.

Megengedem, hogy képeim sírjanak, hogy lelkiismeret-furdalást és fájdalmat ébresszen bennetek, de csupán rövid sóhajtást hallok, ami akkor enyhe megkönnyebbülést ad nekem, de oly hamar beleegyeztek ismét, hogy szíveteket lefoglalja a világ gondja. Engeditek, hogy szíveteket elvonja attól, hogy engem vigasztaljon, hogy vigasztalója lehessen a Vigasztalónak, aki át tudna titeket változtatni, aki fel tudná támasztani lelketeket, aki istenivé³ tudná tenni lelketeket...

Mások pedig hitetlenségük miatt maradnak érzéketlenek, amikor a szememből omló könnyek árját látják. Mivel elveszítették csodáim iránti érzéküket, nem tudják megérteni, és megszállottan üldözik jeleimet. Bűnük megfojtotta szívüket, és attól kezdve szívük csak a világi dolgok után repked. Nem döbbennek rá, hogy az ördög vezeti félre lelküket. Ki tudná megérteni mély bánatomat? Miért adnak ellenségemnek lehetőséget arra, hogy titokban, kárörömmel diadalmaskodjon felettük? Ki tudna közületek megkönnyebbülést adni Szívemnek? Ki tudna megpihentetni? A nap minden órájában, minden percében a közeletekben vagyok, és így hívlak benneteket: "Térjetek vissza hozzám, térjetek vissza a Szeretethez!" Ó de mily sokan váltatok kegyetlenné... Látjátok, hogy Véremben ázom, és ti mégis pihenni engeditek szemeteket. Ó még meddig nem halljátok meg sóhajaimat?

... És te leányom, ne feledkezz meg irántad való vonzalmamról és szeretetemről! Bízd rám magadat! Jöjj és vigasztalj szereteteddel! Fedezzenek fel engem általad újból a nemzetek⁴, mutasd meg irántuk érzett szeretetemet, szomorúságomat, és miattuk érzett aggodalmamat is; élő írótábla! én, Jézus Krisztus bíztalak meg téged üzenetemmel. Ne kételkedj!... Kincset adtam kezedbe, egész Szívemet a kezedbe adtam, ennél többet mit adhatnék neked? Mivel nagylelkűségemmel emeltelek fel, hogy ebbe a kegyelmi állapotba kerülj, amelyben most őrizlek, viseld el szeretettel ellenfeleidet! Nem hallottad, hogy a szenvedés türelemre tanít? Mondom neked, hogy közelebb hoz hozzám. Szentlelkem által szívedbe öntöttem mélységes tudásomat, a királyi ruhát, amelyet az én dicsőségemre kell viselned. Arra jelöltelek, hogy dicsőíts engem. Mindaz, amivel megajándékoztalak, örömet szerez nekem és az Atyának. Gyönyörűségemet lelem abban, hogy szemem gyönyörűségévé, Szívem örömévé tegyelek. Lelkem örvendez egyszerűségedben! Ezért ne vonj meg tőlem semmit! Tanítsd a tanulatlant, és ne engedd meg az ördögnek, hogy elrabolja az órákat, amelyeket veled akarok tölteni.⁵ A tanítás sokakat fog segíteni, hogy Lelkem gyönyörűségévé legyenek.

Végül a mit két Szívünk le fogja győzni az ellenséget, és meg fog történni az a színeváltozás, amelyet kértél. Meg fogom újítani a Föld színét. Én, Jézus megáldalak. IC