1994. május 18.
Szent Mihály szigete, Simi
Panormiti monostora-Görögország

Uram?

ÉN VAGYOK. Az Ecclesia újból életre kel. Engedd meg, hogy igénybe vegyem kezedet! Szeretetem féltékeny szeretet, amelynek nincs határa, érted? Győzelmes akarok lenni benned, ezért ne szegd meg parancsolataimat! Mondottam, leányom, hogy én vagyok gazdagságod, én vagyok életed, én vagyok örömed. én vagyok a te békéd. Maradj velem egy kicsit! én kínáltam fel neked ezt az egyedülálló adományt, hogy hozzám jöjj, ezért Vassulám, ne nyugtalankodj kezemben¹, mert csupán vízfodrokat keltesz a béke folyamában, amelybe belemerültél. Leányom, légy hűséges szeretetedben, és újból mondom neked, ne fáradj bele soha az írásba! Jöjj!

1994. május 20.
Panormiti

Béke legyen veled! Nélkülem úgy fogsz élni, ahogyan a világ él, velem úgy fogsz élni, mint a mennyben. Nélkülem világiasak lesznek lépteid, de velem az én lépteimmé válnak! Maradj bennem! Gyökerezz belém, soha ne hanyagold el adományodat, engem helyezz az első helyre, és ajándékozz meg időddel! Hiszen a virág sem utasítja vissza gondozójának a vizet. Veled is így van. Ne utasítsd vissza vagy ne hanyagold el Lelkemet, aki az élő Víz benned, az tart életben. érezd magad áldottnak, mert megáldottalak. Mindkettőtöket megáldalak.² Kérd Szent Mihályt, arkangyalomat, hogy járjon közbe érted, valamint a világ egységéért és békéért. Jöjj!

1 Szememre veti az Úr, amikor nem megyek Hozzá mindennap, hogy írjak és használjam adományomat.
2 Michael O'Carroll atyát, aki velem volt ebben a magányban.