|
1993. november 26. Afrika, Malawi-Blantyra Mindenható Uram, Te mondtad: "Olyan vagyok, mint a folyam mellékága,Nyomorúságunk meghatotta Lelkedet, ...és kihívta végtelen irgalmadat, a szegénység arra indította Felségedet, hogy félretéve koronádat egészen lehajolj hozzá, és szárazsága magára vonta tekintetedet... így szóltál: "De nézd csak, az árkom folyóvá változott,Mindenek Teremtője, Te tanítottál engem, Te lettél személyes Nevelőm, és Te, aki megteremtettél, helyet készítettél lelkem számára. Így szóltál: Jöjj, és élj Szentséges Szívemben, a te lakóhelyeden! És most gyökeret eresztettem Szíved közepében, mint palántát ültettél Testedbe, ó Uram, és részeddé tettél mindörökre. Ki kérhetne ennél többet? Engedd, virágom, hogy tanítsalak! Ahová én megyek, oda mész te is, amerre én járok, arra jársz te is. Én és te, együtt, egyesülve, összekötve mindörökre. Megáldalak, amiért felfeded Szent Arcomat gyermekeim előtt! Segíteni fogok neked. Meg foglak erősíteni, és rajtad keresztül érezni és látni fogják, hogy jelen vagyok, benned fogják látni Arcomat. Fogadd békémet! Én, az Isten, szeretlek. 
 1 Sir 24,30-31. 2 Sir 24,31-33. |
