1993. június 20.

Béke! Megdicsőítesz minden percben, amikor rám gondolsz vagy rólam beszélsz. Engedd meg szívednek, hogy beszéljen velem!

1993. június 29.
Rodosz

Uram?

ÉN VAGYOK. Támaszkodj rám! Szeress jobban!

Taníts meg Uram, hogy úgy szeresselek, ahogyan Te akarod, mivel Te vagy az én Tanítóm, Uram.

Akkor nyílj meg!... Írd:

Engedjétek meg, hogy kiárasszam rátok ezt a békét! Drága gyermekek! Ne hagyjátok, hogy szívetek nyugtalanítson benneteket! Ne essetek kísértésbe! Ezért kérlek benneteket, hogy szüntelenül imádkozzatok! Ne figyeljetek a fecsegésre! Senkit se köszöntsetek az úton.¹ Haladjatok velem, az én ütememben! Imádkozzatok papjaitokért! Senkit se vádoljatok! Szeretettel fizessétek vissza a rosszat, és ajánljátok fel magatokat Szentséges Szívemnek és Édesanyám Szeplőtelen Szívének! Én, Jézus, megáldalak benneteket. Kérjetek az én Nevemben, és kapni fogtok.

1 Jézus a hiábavaló beszédre, olyan beszélgetésekre gondol, melyekből senkinek sincs haszna.