A HETEDIK PECSÉT
1993. június 3.
Uram?
ÉN VAGYOK. Add át nekem terhedet, gyermekem!
Fáj a fülem a gonoszok üvöltésétől. Rosszakaratú nyelvük hazugságot hazugságra mond rólam.
Egy napon elém kell állniuk vádlóidnak!... Én a te oldaladon állok, nem vetted észre? Minden vádjuk éppúgy semmivé lesz, ahogy a víz felszívódik. Kelj fel! Kelj fel, és tedd kezedet a betegre, és meg fogom gyógyítani. Beszélj! És szájadból jövő szavaim hangjától lelkük karomba omlik.1 Támaszkodj rám! Az én békémet adtam neked, lakozz tehát ebben a békében! Ne félj most! ... lásd,
én vagyok a Feltámadás,
de e világ ura a halál. Ne vádold üldözőidet, hogy ne ítéljelek meg téged is az ítélet napján.
Szenvedésem lelke! Én az Úr, mutatom meg neked azokat a lépéseket, amelyeket kínszenvedésem alatt tettem. Mivel nekem szolgálsz, engem kell követned. Mit szeretnél, hogy mondjak neked? Talán, hogy „kövess engem, de ne az én lábam nyomában?” Ez nem lehetséges, mert aki engem szolgál, az az én véres lábnyomomat követi... Az én ujjam érintésével támasztod fel a halottakat.2 Akik még mindig nem látják csodáimat, azok mellett elhaladt országom. Barátom, kis barátom, lásd hogy már eddig milyen sok mennyei mannával tápláltalak! És én, a te Istened, továbbra is táplálni foglak. Egyetlen ember sem tolhatja félre kezemet szájad elől. Én leszek a te Erőd, hogy törékenységed által véghez vigyem tervemet. Országomra készítelek fel mindannyiotokat. Írd:
A világ ma visszautasítja Szívünket, Szent Édesanyád Szívét és az én Szentséges Szívemet. Ezek az idők, amelyekben éltek, az irgalom idői. Már elmondtam neked, hogy mi következik, amikor feltörik a hatodik pecsétet.3 Most figyelj és írd:
Közvetlenül azután, hogy a két Szív befejezte tanúságtételét4 fel fogom törni a hetedik pecsétet és azt egy félelemmel telt csend követi.5 Ebben a csendben a világi emberek azt gondolják, hogy diadalt arattak Szívünk felett. Örvendezni fognak és megünneplik ezt az eseményt, mert azt gondolják, hogy megszabadultak Szívünktől, akik szócsöveink által tettek tanúságot, mert amiről tanúskodtak, az bántotta fülüket, bántotta érdekeiket és gonosz szándékaikat. Akkor ezt a csendet hirtelen az én napom érkezése töri meg, és jaj a tisztátalannak! Jaj annak, aki nem bánja bűneit! Holttestük e sivatagban fog feküdni, amelyet ők maguk hoztak létre.
Angyalom akkor megtölti parázzsal a tömjénezőt, amelyet trónom és az oltár előtt kezében tart, és ledobja a Földre.6 És miközben mindenki ezt nézi, heves földrengés keletkezik, a Föld elemei tüzet fognak és szétolvadnak.7 Sokan elmenekülnek a hegyekbe, hogy elrejtőzzenek a barlangokban8 és a sziklák között. Felkiáltanak hozzám, de nem fogok figyelni rájuk. Próbára fognak tenni, káromolni fogják Szent Nevemet, és azt fogják mondani a hegyeknek9 és a szikláknak: „Omoljatok ránk és rejtsetek el a trónon ülőnek színe elől, és a Bárány haragja elől!” Mert eljön az én napom, és ki fogja túlélni? A túlélők10
térdre fognak borulni, félelem szállja meg őket, és csak engem, az Ő Istenüket
fogják dicsérni... Majd ezután eljön az új Föld és az új Ég hozzátok.11
A világ országa az én országom lesz, és én fogok uralkodni minden szívben. A
régi világ elmúlik.12 Lélek, uralmam a ti napjaitokban fog megkezdődni.
1 A Szentlélekben való megnyugvás. Több alkalommal előfordult a találkozókon.
2 Lelkileg, a megtérésekben.
3 Az 1993. február 18-ki üzenetben.
4 Azt hiszem, azt jelenti, amikor az idő
kész az Úr napja számára.
5 vö. Jel 8,1
6 vö. Jel 8,5
7 vö. Pt 3,12
8 vö. Jel 6,16
9 vö. Jel 6,16
10 vö. Jel 11,3
11 vö. Jel 11,15
12 vö. Jel 21,4
|