1993. április 28. Béke! Drága leányom, tudd, hogy milyen gyönyörűségemet lelem a te szegénységedben! Kicsim, jöjj karomba, és engedd meg, hogy rendkívüli gyengeségedben én hordozzalak! Én vagyok a te Pásztorod, ne félj! Ne feledd, hogy ez nem a te műved, hanem az enyém! Nem oltalmaználak-e, nem gondoskodnék-e rólad és nem őriznélek-e téged, akit nap mint nap kivetlek a világba és irgalmára bízlak? A nemzetek sorra meghallják hangomat. Te az én Szívembe vagy zárva. Az én Szívem a te egyedüli biztonságos lakóhelyed. Szenvedésem Vassulája, viselkedj előttem úgy, mint Király előtt szokás. Én vagyok a te Királyod és egyedüli Szenvedésed. Bánj velem úgy, mint leghűségesebb társaddal! Engem úgy ismernek, mint a Hűségest. Engedd meg, drága lélek, hogy beléd véssem szavaimat! Sohasem fognak elmúlni. Szenvedésem lelke, szeress, mert oly kevéssé szeretnek... Uram szeretlek, és mások is szeretnek Téged! Ha szeretsz, maradj a közelemben, és vigasztalj!... Föláldozhatnálak-e ennél jobban is? Igen Uram, tégy, ahogy kívánod! Mondd: Igen, Uram, a lelkek iránt érzett szeretetedért. Mondd: Igen Uram, azért a szenvedésért, amelyet a bűnösök miatt élsz át. E szavakat mondd nekem! Ne fossz meg semmitől 1 és én sem foglak megfosztani jelenlétemtől. ![]() ![]() 1 Azt gondolom, Jézus arra utal, hogy megfosztottam őt egy időre attól, hogy használhassa fülemet, és valóban kevesebbet éreztem jelenlétét, |