|
1993. április 9. Vassulám, béke legyen veled! Fel akarom virágoztatni ezt a sivatagot, és forrásokká teszem a kiszáradt földeket. Olyan forrásokká, amelyek házamból erednek. Vissza fogom hozni magamhoz ezt a hitetlen nemzedéket, de mielőtt még mindez megtörténik, sokan lesznek elsőkké, akik most utolsók, és utolsókká, akik most elsők. Tanuld meg, hogy Teremtőd véghezviszi műveit, és ezek a művek fogják tanúsítani, hogy Ő küldte a világba teremtményét, hogy dicsőítse meg őt. E műveken keresztül világosság fog felragyogni a ti sötétségetekben, és valójában már kezd is felragyogni. Légy gyönyörűségemre, és kapaszkodj ruhám szegélyébe! Újból emlékeztetlek arra, hogy ne várd és ne keresd a világ elismerését, csak Teremtőd elismerését! Tanítványom, te csak dolgozz keményen, hogy tiszteletet nyújts annak, aki küldött téged. Az őszinteség tetszik az Atyának és ó ... mindaz, ami az Atyáé, az az enyém is, mindaz, ami az enyém, az a tiétek. Jöjj, légy türelmes! Én, Jézus, szeretlek és megáldalak: Keltsd újból életre Egyházamat! Mi ketten? 
Igen, Uram. |
