|
1992. szeptember 11. Béke legyen veled! Leányom, ma a következőket kérem tőled: - Hosszabb időn keresztül tagadd meg magadtól az élelmet! - Pihenj, amikor szükséges, és ne halaszd éjfélre rózsafüzéredet! - Gyakrabban menj gyónni! Ne mondd, hogy igen, és azután nem teszed meg. Mondd, hogy „Igyekszem örömet szerezni, Uramnak!” Királyod ismeri képességeidet, mélységes nyomorúságodat és elképesztő gyengeségedet. Tanítvány, Tanítód nem vonja meg tőled világosságát. Elegendő világosságot fog adni, hogy növekedj és kövesd Tanítód lábnyomát. Ami a Tanítóra várt, az vár a tanítványra is. Mondottam, hogy „Nem különb a tanítvány mesterénél, sem a szolga uránál. Elégedjék meg a tanítvány, ha olyan lesz, mint mestere, és a szolga, ha olyan, mint ura. Ha a családatyát Belzebubnak csúfolják, mennyivel inkább a háza népét”? 1 Ha enyéim is azt gondolták, hogy elvesztettem eszemet 2, ne csodálkozz azon, amit azoktól hallasz, akik csak barátaid! Jöjj! Öleld át keresztemet, és tanulj Mesteredtől! Örül a Lelkem, valahányszor imádat  hallom.1 Mt 10,24-25 2 vö. Mk 3,21 |
