Béke legyen veled! A Világoság ad neked vezetést, kedvesem, élj békésen!

Szeretném elmondani Neked, hogy békét élveztem és jól éreztem magam Dániellel. ¹

Vágyódtam angyalom után.

Hagyd őt, ő csak az én szolgám. Én vagyok Teremtőd, a mindenható Isten.

El kell mondanom Neked, hogy békét élveztem Dániellel, és hogy szeretem őt.

Tudom, hagyd őt.

Egyszer azt mondta: "Még senki sem szerette ennyire őrangyalát, mint te." Valóban ezt mondta, és így gondolta?

Valóban így gondolta. Hagyd most őt és légy velem! Hajtsd rám a fejed! Érezd, hogy mennyire szeretlek! Te az én leányom vagy. Én vagyok a te mennyei Atyád és megáldalak. Az enyém vagy. Én vagyok Jahve, és nem engedem, hogy bántsanak téged. Érezd irántad való szeretetemet! Figyelj rám! Láttalak, amint gyenge gyermekségedből felnövekedtél. A közelemben tartottalak, és figyeltelek. Örömet szereztél szememnek. Láttam, hogy növekedtél, mint a mezei virágok, amelyeket én teremtettem. Szívem megtelt örömmel látván, hogy világosságomban élsz. Melletted maradtam. Az én bimbóm kibontakoztatta szirmait, elérkezett annak ideje, hogy szeressenek téged. Láttalak és gyönyörűségemet leltem benned. Éreztem szívedet és megáldottalak. Olvastam vágyaidat és örültem, hogy érezhetem. Melletted maradtam, és segítettem megőrizni szépségedet. Láttam, hogy virágba borulsz, ezért megszólítottalak, de nem hallottál meg engem. Újból hívtalak, de nem vettél tudomást rólam. Időről időre meglátogattál. A Szívem örült, hogy látlak. Örömmel töltött el az a néhány alkalom, amikor meglátogattál. ² Én tudtam, hogy te az enyém vagy, de úgy tűnt, hogy te megfeledkeztél rólam. Sohasem érezted, hogy a közeledben vagyok.

Múltak az évek és elszállt illatod. Hullani kezdtek a kemény téli szelekben leveleid. Lehajtottad fejedet és szirmaid elvesztették bársonyos frissességüket és szépségüket. A Nap kezdett kiszárítani téged. Megkeményedtek érzéseid. Hallj engem! Én könyörülettel figyeltelek, és nem bírtam tovább. Sokszor közeledtem hozzád, éreztelek téged, de túlságosan messze mentél, már nem tudtál felismerni engem. Nem ismerted már azt, aki föléd hajolt, a karjában tartott, és neveden szólított. Sírtam, amint láttam, hogy eltűnt szépséged, és hogy karomban nyomorúságos gyermeket tartok, akire szomorúság ránézni. Sírt a Szívem, mert szemedben még láttam a szeretet gyenge fényét, azt a szeretetet, amelyet ifjúságodban egykor irántam éreztél. Magamhoz emeltelek, kicsi kezed belém kapaszkodott. Megkönnyebbülten láttam, hogy gyermekemnek szüksége van rám. Haza hoztalak, és egész szeretetemmel gyógyítani kezdtelek. Vizet adtam, hogy csillapítsam szomjadat. Tápláltalak, és lassan visszaadtam egészségedet. Én vagyok az, aki meggyógyítottalak. Én vagyok Megváltód. Mindig az leszek. Sohasem hagylak el. Szeretlek. Én, az Isten, nem engedem, hogy újból eltévedj. Szerezz most örömet nekem, és maradj velem! Én keltettelek életre, kedvesem. Támaszkodj rám! Fordulj felém, és nézz rám! Isten vagyok, a te mennyei atyád. Fogd fel, hogy miért vagyok veled.

Én, az Isten ugyanezt fogom tenni többi fiammal és lányommal is, mert mindannyian az enyémek vagytok. Nem engedem, hogy kiszáradjanak a Napon. Megvédem és meggyógyítom őket. Nem várok addig, míg leveleik lehullanak, nem várom meg, hogy szomjazni lássalak benneteket. Ne feledd, én az Isten, szeretlek titeket. Azon vagyok, hogy egyesítselek benneteket.

{Ebben a részben, amíg lelkem állapotáról beszélt az Isten, látomást adott nekem. Ha akkor meghalok, lelkem nagyon sötét helyre kerül. A következőket láttam: Hatéves kislány lehettem. A földön elnyúlva a jobb oldalamon feküdtem. Nagyon sovány voltam, és alig volt hajam, az is igen rövid. a hely sötét volt, és az ég fekete.
Azután magamat hallottam. Nehezen vettem a levegőt, mint aki asztmában szenved. Valaki közel volt hozzám a hátam mögött állt. Csupán jelenléte is vigasztaló volt. Láttam, amint hozzám hajol, és a melléig emel. Éreztem határtalan szeretetét, és láttam a kis gyermeket - aki én voltam - amint bal felé fordítja szemét, hogy lássa Őt. A szemem fehérje sárga volt, és megijedtem, amikor láttam, hogy milyen beteg vagyok. Kis erőmmel, ami még bennem maradt, kinyújtottam sovány kis kezemet, és kétségbeesetten megkapaszkodtam ruhája szegélyében. E mozdulat után azonnal megéreztem a Szent Isten Szívét, mely túláradt a könyörülettől, és mily könyörülettől és mily szeretettől! Azután kedvesen és gyengéden a házába vitt. És mint az őr, nem vette le szemét rólam. Mint jóságos anya felnevelt. És szeretetével meggyógyított engem.}