|
Szentséges Szívem Vassulája 1991. május 23. Jahve, én Istenem, bőkezuen árasztod rám illatodat! Szóljon dicséret Jahvémnak! Te az enyém vagy, és én a Tiéd. Add nekem válladat, hogy rá támaszkodhassak, olyan méltatlanul, amilyen vagyok. Engedd meg nekem, a soha vissza nem térő, nyomtalanul elillanó fuvallatnak, a porszemnek, melyet elmos az első esőcsepp, hogy jelenléted ragyogásában időzzek! Vezess át biztos kézzel e pusztaságon, Kedvesem! Vassula, méltatlanságod ellenére is általad fogok szólni a nemzetekhez, hogy nemzedékedet dicséretemre indítsd. - Nemzedék, én fogok gondoskodni rólad! -Leányom, valahányszor hívsz, leszállok trónomról, jövök, hogy találkozzak veled. Bár nyomorúságos vagy, foglyul ejtetted végtelen szeretetemet. Örvendezz! Örvendj, mert Királyod mindig meghall téged, amikor Szentlelkemet hívod segítségül! Hívd segítségül Nevemet gyermekem, és a Szeretet egészen be fog árnyékolni, és veled marad.  Légy most Királyod gyönyöruségére, hadd hallja szegénységgel sújtott gyermeke fogadalmát újból!
(Felálltam, és megismételtem fogadalmamat Jézus Szentséges Szívének.) Szentséges Szívem Vassulája, elfogadom felajánlásodat, Szívem örült áldozatodnak. Nyújts tiszteletet nekem, a te Uradnak azáltal, hogy őszinte és huséges maradsz hozzám, aki Jutalmazód vagyok!
|
