1987. március 27.
Vassula, szeretlek.
Én is szeretlek Téged, Jézus.
Mennyire vágyom arra, hogy minden papom szent legyen, mivel ők képviselnek engem! Azt kívánom, hogy tisztává, szentté,
alázatossá és irgalmassá váljanak. Azt akarom, hogy szívükbe öntsem
túláradó szeretetemet. Azt akarom, hogy merítsenek többet Szívem gazdagságából,
töltsék meg, és itassák át vele szívüket, hogy túlcsorduljon, és kiáradjon az egész világra. Fontos, hogy igyekezzenek megérteni, és megszeretni
bárányaimat, gyógyítsák meg őket. De ahhoz, hogy minderre képesek legyenek, meg kell tanulniuk annyira szeretni engem, amennyire én
szeretem őket. Meg kell tanulniuk úgy szeretni gyermekeimet, ahogy
én szeretem őket. Tisztelniük kell Egyházamat! Szeretetre vágyom, Vassula. Mondd meg nekik, add tudtukra, hogy ajkam kiszáradt, és szeretetre
szomjazik!
Mi haszna van a nekem bemutatott áldozatoknak és szertartásoknak, ha szívük megkövesedett, és kiszáradt? Azt akarom, hogy őszinteséggel
tegyék termékennyé a pusztaságot. Melegségre van szükségem. Élő lángra, tisztaságra, buzgóságra és égő szeretetre van szükségem. Ne vonakodjatok
meríteni ebből a végtelen szeretetből, és töltsétek meg szíveteket! Mindössze hűséget, tisztaságot és szeretetet kérek tőletek. Jöjjetek,
jöjjetek hozzám, és bánjátok meg bűneiteket! Jöjjetek és változtassátok meg életeteket! Magamhoz emellek benneteket és ti befogadtok engem.
Emlékeztetni akarlak benneteket, útjaimra.
Oly sok üzenetet és jelet adtam nektek, jeleket, amelyeket ti
semmibe vesztek. Elfeledtétek szavaimat? Ne csodálkozzatok azon, hogy
milyen gyenge eszközöket használok fel szavaim kinyilvánítására! Hiszen
e kövek közül bármelyiket felvehetném és hűséges követőmmé tehetném!
Némelyek bizonyítékot keresnek arra, hogy vajon én, Jézus, adom-e
nektek ezeket az üzeneteket. Nem megmondtam, hogy ki fogom árasztani
Lelkemet az egész emberiségre, és hogy fiaim, meg leányaim prófétálni
fognak?! Nem megmondtam, hogy jeleket fogok adni az égen és a Földön?!
Az én útjaim nem a ti útjaitok, és az én jeleim nem a ti jeleitek.
Újból felfedem Arcomat, de hányan fognak közületek hinni? Felsóhajtok
a fájdalomtól, lélegzetem elakad, fulladozom gyermekeim láttán, akik
telve vannak halott szavakkal. Hűség! Hűségesnek nevezitek magatokat,
miközben szívetek halott? Jöjjetek, jöjjetek és merítsetek Szívemből!
Ünnepélyesen felszólítalak benneteket, tartsatok bűnbánatot és engeszteljetek!
Szeressetek engem tisztán, és tiszteljétek Oltáriszentségemet! Igen,
ti mind, akik magatokat igaznak és jámbornak tartjátok, jöjjetek,
és változtassátok meg szíveteket. Nyissátok ki szíveteket, fogadjatok
be engem, és ha megtettétek, leveszem a fátylat szemetekről, és megnyitom fületeket.
Vassula, holnap fogok diktálni neked.Pihenj
meg, kedves!Felismertél engem írás közben?
Igen Uram, jobb karom mögött voltál? Valóban ott voltál?
Igen.Most szemben állok veled.
Vassula, érezd meg jelenlétemet úgy, ahogy szoktad!Ne
félj!Közeledben leszek.Jöjj, pihenjünk
meg egymásban!
|